TReK

A “Nagy utazás az elég világába” projectet a Mennonita Központi Bizottság (MCC) indította az “Elégedettség világa” kampány részeként. A “Nagy utazás” címû kiadvány az MCC munkatársai, önkéntesek és más érdeklõdõk elmélkedéseit tartalmazza. Néhány diákcsoport (Lancaster Mennonita Középiskola, Kanadai Mennonita Biblia Fõiskola, Conrad Grebel Fõiskola) 30 napos “kísérleti úton” vett részt, tapasztalataikkal hozzájárultak ehhez a projecthez.

Az MCC felmentõ, szolgáló és fejlesztõ tevékenységet folytat, olyan világot szeretne, amelyben a tapasztalatok, az erõforrások és a Jézus Krisztusba vetett hit megosztásának segítségével mindenkinek elegendõ jut. Nézõpontunk a mennoniták és a Testvérek Krisztusban hithagyományain alapul. Mintegy 900 munkatársunk, 50 országban végez szolgálatot, élelmiszert termelnek, egészségügyi, oktatásügyi és munkahelyteremtõ feladatokat látnak el, segítik a menekülteket, és támogatják a kiegyezést.

A projectben résztvevõ minden embernek köszönjük idejét, energiáját és ihletettségét! Várjuk kérdéseiket és visszajelzéseiket az MCC-vel és ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban.

Project koordinátor: Dave Schrock-Shenk; Tervezõ: Julie Kauffman

A “Nagy Utazás” nyomtatott példánya 100%-ban tiszta, hivatali újra-papírból készült, amely nem volt fehérítve és tintátlanítva.

KALAND AZ ELÉG VILÁGÁBAN

“sem szegénységet, sem gazdagságot ne adj nékem...” –Példabeszédek 30:7-9

Elég? Micsoda fogalom! Társadalmunk arra biztat: “Többre van szükséged. A több jobb. Nem élhetsz teljes életet, hacsak nincs ez és ez, no meg még amaz is a birtokodban.” Gyakran kérdezzük magunkban fáradtan: “Mennyit bírok még? Vajon belefér-e a napomba még egy tevékenység?” Azt mondta egyszer egy lelkész a Fülöp-szigetekrõl: “Keresztény hitünknek nem az a lényege, hogy kevesebbünk van, mint amennyire szükségünk lenne, hanem hogy mindenkinek elegendõ jut.” Egyszerû ... mindenkinek elég. Elég étel ... elég ruha ... elég pihenés ... elég idõ a családdal ... elég csend ... elég idõ Istennel. De mi az elég? A “Nagy utazás” erre a kérdésre keresi a választ tapasztalatok és gondolatok alapján. Tegyük meg ezt a nagy utazást barátainkkal, diáktársainkkal, hittestvéreinkkel, családunkkal. A barátok fontosak, nem azért, hogy helyettünk gondolkodjanak és éljenek, hanem mert megosztják velünk tapasztalataikat, és bátorítanak az úton. A “Nagy utazás” négy héten keresztül különbözõ témákat mutat be, naponta új történettel, bibliai idézettel, megbeszélésre váró kérdésekkel és erõpróbákkal.

Jó utat!

“Aki sokat gyûjtött, nem bõvelkedett, aki meg keveset, nem szûkölködött.” Kor. II, 8:15

FÜRDÉS AZ ELÉG TENGERÉBEN

Ha csoportosan mennek úszni az emberek, a bátrabbak mindig elõbb ugranak a vízbe, azután odakiabálnak a többieknek a partra: “Gyertek, jó a víz!” A Nagy Utazás történetei arra a kérdésre keresnek választ, hogy mi az “elég”. Hívnak minket is, hogy fürödjünk meg, éljünk az “elég” szabályai szerint. Persze nem egyformán lépünk a vízbe. Van aki fejest ugrik. Az ilyen emberek elõször az “ökológiai nyomokat”, és a “globális osztályokat akarják tanulmányozni, négy hétre elõre kidolgozzák a helyes életstílus módszerét. Mások lábujjhegyen közelítik meg a vizet, azután egyre mélyebbre merészkednek. Az ilyen emberek naponta határozzák meg céljaikat a "nagy utazás" során. Lesznek naponta, hetente, esetleg hónapokra esedékes feladatok. Senki ne próbáljon mindent végigcsinálni, mert belefárad! Válaszd azt a feladatot, amely illik hozzád! Ha az aznapra esõ probléma nem érdekel, találj ki helyette másikat! Jelölj ki egy hónapot! Kezdd a nagy utazást azzal, hogy az egyszerûség jegyében összegyûltök a többiekkel. A lelkesebb csoportok valószínûleg együtt töltenek egy hétvégét valamelyikük házánál, tanulmányozzák a Nagy Utazás információit, készülõdnek a hónapra, kidolgoznak egy szolgálati projectet, együtt imádkoznak. Mások egy estét, vagy egy szabadnapot szentelnek az indulásnak. Ismét gyûljetek össze a tapasztalatszerzés végén, hogy megosszátok egymással gondolataitokat, és megtervezzétek a jövõt.

Gyertek! Jó a víz!

az út kezdete

elég öröm

	1. AZ ÉLET ÉRTELME “Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen.” – János 10:7-18 Ezen a héten az élet értelmét vizsgáljuk. Miért és mire teremtõdtünk? Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan találhatjuk meg, és érhetjük el célunkat? Az észak-amerikai kultúra ellentmondásos tanáccsal lát el bennünket arra vonatkozólag, hogy hogyan tudnánk a maximumig fokozni életörömünket. Az Egyesült Államok katonai hirdetései szerint: “Érj el mindent, amit csak tudsz, csatlakozz a hadsereghez!” Elégedettek leszünk, ha megtanulunk harcolni? Egy híres órareklámot idézve: “Soha nem lehetsz elég gazdag és elég karcsú.” Megelégedettek lennénk szupermodell szépségû testtel és határtalan vagyonnal? Az egyik sörreklám hegyi tóban horgászó férfiakat mutat behûtött sörrel a kezükben. Így szól: “Ennél jobb már nem lesz.” Valóban dobozos sörben rejlik a megelégedettség? Jézus azt mondta, hogy bõséges, teljes életet akar adni nekünk. Ezen a héten arról lesz szó, hogy mit jelent számunkra a teljes, bõséges élet. Életfilozófiánk legmélyebb hitünkbõl ered. Kifejezi, mit gondolunk Istenrõl és a világról. Amikor megosztjuk egymással nézeteinket, nem arról fogunk dönteni, hogy kinek van “igaza” és ki “téved”. Létünk misztériumának legmélyérõl kapunk információkat egymástól. Dave Schrock-Shenk Miért, és milyen céllal születtem? A bõséges élet nagyszerûnek – és nagyon személytelennek tûnhet. Mindannyiunknak van valamihez tehetsége, ami érdekel is bennünket. Az életünk teljes lesz, ha rájövünk, miképpen illeszkedhetünk be a nagyobb elképzelésbe. Melyik szentírási rész, vers, történet, ének vagy idézet foglalja össze az életrõl alkotott véleményemet? Mi az elképzelésem arról a “bõséges életrõl”, amit Jézus ígért nekünk? Sorolj fel tíz olyan dolgot, amit nagyon jól tudsz csinálni!
	2. CSAKNEM MINDENT NÉLKÜLÖZNI “...Érte mindent elvetettem, ... csakhogy Krisztust elnyerhessem ...” – Filippieknek 3:7-16 “A lelki élet titka* az a hajlandóság, hogy csaknem mindent nélkülözzünk”-* ismeretlen szerzõ. Észak-amerikaiként azt tanultam, hogy a szabadság egyenlõ a választási lehetõségekkel. Az egyik üzlet 135 féle gabonapelyhet árul. Ekkora választási lehetõség megbénít! Hogyan tudnék ennyi félét kipróbálni! Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg tudok tenni; sokáig fogok az egyházban dolgozni, megházasodom, családot nevelek, mások szolgálatának szentelem az életem, “normális” életet élek. Amikor 35 éves lettem, váratlanul rájöttem, hogy nemsokára eltûnik az életembõl a gyermekvállalási lehetõség. Választásainknak következményei vannak. Mégsem bánom életem egyik döntését sem. Azzal, hogy szegény embereket segítek, néhány dolgot kizárok az életembõl. Mégis szabadabbnak érzem magam, mert nem nyitok ki minden ajtót, amely mellett elhaladok. “Választásaimnak szabad utat engedni” csak akkor tudok, ha nem kötelezem el magam hosszú távra életem során. Ha Jézust követem, el kell fogadnom, hogy az út szûk, a hûséggel nem jár együtt a vég nélküli választási lehetõség. De a szûk út határai a szükséges mederbe terelik energiáimat, hogy céllal és irányultsággal áramolhassanak. Ha hajlandó vagyok “csaknem mindent nélkülözni”, egyedülálló, teljes és mély lelki elhivatottságot élhetek meg. -Susan Classen Hogyan hatnak rám a körülöttem lévõ választási lehetõségek? Vannak dolgok, amelyeket azért értünk meg, mert látjuk és megtapinthatjuk õket. Isten nem látható, nem tapintható, mégis kapcsolatban állunk vele. Istennel való kapcsolatunkban nem támaszkodhatunk mások véleményére. Ha õszinte kérdéseket teszünk fel önmagunknak, növekedni fog öntudatunk. Életünk hossza korlátok között van, nem tehetünk meg mindent. Ha egy dolgot választunk, gyakran le kell mondanunk valami másról. Akkor valósítjuk meg önmagunkat, ha alapvetõ választásaink alapvetõ értékeinket tükrözik. Elmondhatom-e nyugodt lelkiismerettel, hogy: “Isten a legfontosabb az életemben”? Életem során mik voltak azok a választások, amik Istennel való kapcsolatomat tükrözik? Tölts ma 15 percet Istennel! Imádkozz, elmélkedj séta közben, olvasd a Bibliát vagy vallásos írásokat! Gondolkozz el azon, hogy minden nap találsz majd idõt Istenre!
	3. A VADVIRÁGOK UTÁNI ADÓ “Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi.” - Zsoltárok 65 Amikor az adóelszámolást készítettem, feltûnt, hogy az állam szegénynek minõsíti családunkat. Ennyire szegények vagyunk: öt éves kislányom jelentette, hogy egy májfû nyílik a hegyen. Elõzõ évben néhány vadvirágot ültettünk a hegyünkre. (Mi az értéke egy májfûnek az adózási ûrlapon?) A férjem erõsen megrándította a hátát néhány évvel ezelõtt – egy kertész számára ez katasztrófa. Barátaink kisegítettek a bajból: egy nyolcéves kisfiú gyomlálta ki a zöldbabot a kertünkben. (Mennyit ér a barátság dollárban?) Kisgyermekes anyaként nem könnyû elmélkedésre idõt találnom. Legjobban reggel tudok imádkozni, amíg fejem a kecskéket. (Tisztelt adóbehajtók: Levonható az adónkból annak a harminc percnek az értéke, amit a Nagy Tanácsadóval töltök?) Munkám közben Istenemmel beszélgetek. A férjem és én több pénzt tudnánk keresni, ha más foglalkozást választanánk. De lenne-e idõnk olyan vadvirág projectekre, amik megörvendeztetik a lányunkat? Tudnánk-e egymásnak segíteni a szomszédainkkal? Lenne-e idõm az imádságra, ha túladnék a kecskéinken, amik “nem gazdaságosak”? Én továbbra sem a “megfelelõ értékû bruttó jövedelem” szerint ítélem meg a vagyonunkat, és boldog vagyok szegénységem gazdagságában. -Ellen L. Davis-Zehr Milyen értékek szerint választok az életben? Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban. Késõbb az emberek tudtunkra adják, hogy szerintük indokolt és fontos volt-e a döntés. Végül el kell döntenünk, hogy jók voltak-e a döntéseink. Ehhez meg kell vizsgálnunk azokat az értékeket és elkötelezettségeket, amik elsõsorban befolyásoltak minket döntéseink meghozatalakor. Életvezetésem tükrözi-e a számomra legfontosabbnak tartott értékeket? Legközelebbi barátaim tiszteletben tartják-e értékrendemet, vagy megpróbálnak eltávolítani hitemtõl? Válaszd ki azt az embert, akinek életstílusa legjobban vonz téged! Hívd meg ebédre! Kérdezd meg tõle, hajlandó-e rendszeresen találkozni veled, és elmondani, hogyan lehet azt a fajta életet élni, amelyre lényed legmélyérõl vágysz.
	4. LÁTTAM A PIGMEUSOK TÁNCÁT “...a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti elõttetek...” – Ésaiás 55:6-13 Az élet idõnként meglepetéseket tartogat. Mennyi csodálatos emlékem van az elmúlt 40 évbõl! Jók is....rosszak is... Láttam a pigmeusok táncát. Úsztam az Indiai óceánban. Kagylókat gyûjtöttem Zanzibár szigetén. Láttam a keringõ derviseket Khartoumban, és egy lázadást Khampala közepén. Éreztem a szantálfának, a tömjénnek és a mirhának az illatát. Emlékszem a nyitott kanálisok, az égõ szemét, a rothadó hús, a száradó hal és a teveürülék szagára. Ébredtem a muzulmánok reggeli imádságának hangjára. Hallottam, ahogyan felrobbant egy taposóakna. És pisztolylövéseket ünnepléskor, lázadáskor, félve, dühösen. Egy AK 47-est rám szegeztek, amikor ellopták az autónkat. Tudom, hogy sok minden van az életben, amit még nem tapasztaltam, és élhettem volna teljesebb életet is. Meglep, hogy ez nem központi problémája életemnek. Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80 évesen. Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan. További negyven év tele lehetõségekkel, tapasztalatokkal és emberekkel. Még negyven évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek. További negyven évig járhatok Isten útjain, és szerethetem õt. Meg vagyok lepve. -Pam Ferguson Milyen váratlan örömet hoz nekem az élet? Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket, “ahol találkozik nagy örömünk a világ nagy vágyakozásával”. A meditáció írója olyan megtörtént eseményekrõl mesél, ahol veszéllyel, és szükséget szenvedõ emberekkel találkozott. Mégis arról ír, hogy jó élete volt. Nem kellett választania a között, hogy teljes élete legyen, és dolgozhasson másokért. Sokan tartják érdektelennek a munkájukat, mert nincs lehetõségük mást csinálni. Mások meggyõzõdésükkel ellentétes munkát vállalnak, mert jó fizetést akarnak. Sokszor szükségleteink megfogalmazásától függ, hogy találunk-e olyan munkát, amibõl meg tudunk élni, egyszersmind másoknak is hasznára vagyunk vele. Melyek azok az emlékeim, amelyek a legnagyobb örömmel töltenek el? Van-e mód arra, hogy olyan megélhetést válasszak, amivel másoknak is hasznára lehetek? Írj verset, vagy más elmélkedést eddigi életed fõbb állomásairól.
	5. KÉTES FELTEVÉSEK “...nem a vagyonban való bõvelkedéstõl függ az ember élete.” – Lukács 12:13-34 Néha megkísért az a gondolat, hogy ha félre tudnék tenni elég pénzt, akkor tudnék pihenni, és lenne idõm a számomra fontosnak tartott dolgokra: minõségi idõtöltésre a barátaimmal és a családommal és nehéz idõket megélt emberek segítésére. Az a gyanúm azonban, hogy téves ez a logika, nem értettem meg valamilyen bibliai ellentmondást. Anthony de Mello, indiai pap története erre az ellentmondásra emlékeztet. A gazdag gyáros északról megdöbbenve látta, hogy a déli halász kényelmesen fekszik a csónakja mellett. “Miért nem halászik?” – kérdezte a gyáros. “Mert mára elég halat fogtam.” – mondta a halász. “Miért nem fog többet?” “Mit kezdenék vele?” “Több pénzt kereshetne, azon motorcsónakot vehetne, mélyebb vizekre evezhetne, és több halat foghatna. Azután vehetne hálókat, ezekkel még több halat foghatna, ami még több pénzt jelentene. Nemsokára két csónakot vehetne ... talán egy egész flottát. Akkor aztán olyan gazdag lenne, mint én.” “Akkor mihez kezdenék?” “Élvezhetné az életet.” “Mit gondol, most mit csinálok?” -Earl Martin Mi a jó egyensúly az “alkalmazkodó örömszerzés” és a “holnappal való nem törõdés” között? 1957-ben az átlag amerikai fizetés 8000 $ volt. (Mai árfolyam szerint.) Ma az átlagkereset 16000 $, vagyis megkétszerezõdött. Mégis 30%-ra esett 40%-ról azoknak az embereknek a száma, akik meg vannak elégedve anyagi helyzetükkel. Ha a nálunknál gazdagabbakkal hasonlítjuk össze magunkat, és azon tépelõdünk, mennyit tudnánk keresni, soha nem leszünk boldogok és elégedettek. Az “elég” nem egy számszerû cél, hanem hozzáállás kérdése. “Két módon lehet megelégedettségre jutni. Az egyik mód az, hogy egyre többet gyûjtünk. A másik mód az, hogy kevesebbel is beérjük.” – G. K. Chesterton Életem során egyre több lesz-e a birtokomban lévõ tárgy, vagy lesz-e erõm kimondani: “Elég!” Mennyit kell összegyûjtenem ahhoz, hogy megtehessem azt, amit igazán meg akarok tenni? Mit teszek jelenleg azért, hogy élvezzem az életet? Tölts el egy estét a szüleiddel, nagyszüleiddel, vagy olyan ismerõsöddel, aki már nyugdíjas! Kérd meg õket, beszéljenek arról, milyen döntéseket hoztak életük alakításával kapcsolatban! Mely döntésük hozta a legtöbb örömöt? Mi az, amit visszagondolva többször szerettek volna csinálni?
	6. SZABADULJUNK MEG A SZÍNLELÉSTÕL “A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. ...örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt.” –APCSEL 2:43-47 Egy dolgot becsülök azokban az emberekben, akiket Lao népébõl ismerek: nem színlelnek. Ez persze részben kulturális örökség, és a szegénységgel is összefüggésben van. Anyagi nehézségben az embereknek osztozniuk kell egymással. Egyéniségük szerint szabadok, anélkül, hogy az önelégültség érzése elhatalmasodna rajtuk. Ez különösen nyilvánvalóvá vált azon a hosszú kiránduláson, amit vidéki területeken tettünk. Kis szobákban aludtunk, nyitott ablakok és ajtók mellett. Az élet napi ritmusa – fõzés, fürdés, mosás, látogatások – közös helyiségekben zajlott. Szobánk nem volt magán szentély, mint nyugaton. Lao kollégái be-bedugták a fejüket, hogy üdvözöljenek bennünket. Idõvel megtanultuk élvezni ezt a közelséget és kötetlenséget. Amikor egy nagy városba értünk, ahol egyedül aludhattunk légkondicionált, fürdõszobás hotelszobáinkban, úgy éreztem, el vagyok vágva a kollégáimtól, akikkel megosztottuk az elmúlt heteket. Nem voltak többé nyitott ablakok, és nem éreztük a szükségét, hogy kiüljünk a verandára egy kis friss levegõért. Nem volt szükségünk egymásra. Gyakran eltûnõdöm, hogyan befolyásol minket vagyonunk. Míg élvezem otthonom kényelmét, feladtam-e a reményt, hogy másokkal közvetlen tudok lenni? Míg függetlenségemet építgetem, be merem-e szabadon vallani, hogy szükségem van másokra? Linda Gehman Peachey Falakat vagy hidakat építek magam és az emberek közé azokból a dolgokból, amik a tulajdonomban vannak? Milyen üzeneteket kapok azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e “egy saját hely”? Honnan jönnek ezek az üzenetek? Ha leégne a házam, kit kérnék meg, hogy ideiglenes szállást adjon? Beszéljétek meg csoportotokban, ki, milyen dolgot szeretne venni az elkövetkezendõ hat hónapban? Válasszatok ki ezek közül valamit, és használjátok közösen.
	7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG “...Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevû asszony befogadta házába ...” –Lukács 10:38-42 Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevû városba, egy 70 éves özvegyasszony, Dona Josefa adott szállást. Két évig voltunk szomszédok. A nap bármelyik szakában örült látogatásomnak, és sokszor találkoztam nappali szobájában más asszonyokkal, akiket szintén megragadott bölcsessége és humora. Örömmel tette félre a munkát, hogy az emberekre összpontosíthasson, mert ez volt számára a legfontosabb. Nem készült a látogatóira; tudta, hogy jelenléte a legfontosabb. “Mária ...odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket.” Én mindig jó elõre meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódta, hogy elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam második anyámtól? Talán a legfontosabb dolgot az életben, azt, hogy eszeveszett készülõdésem elvonja a figyelmemet vendégeimtõl, akik azt várnák, hogy teljesen rájuk figyeljek, a házimunkát félretéve. “Az Úr azonban így válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges...” -Sally Jacober Mi a legnagyobb ajándék, amit az életembe belépõ látogatónak adhatok? Találkoztam-e lenyûgözõ vendégszeretettel valakinek az otthonában? Mivel fejezték ki vendégszeretetüket? Kinek a jelenlétében tudok legjobban ellazítani? Mit tesz az illetõ ezért? Összefoglaló kérdések: Mit tudtam meg önmagamról ezen a héten? Tapasztalatgyûjtés közben mit élveztem a legjobban? Mit találtam a legnehezebbnek?

lépj ki

elég egyszerûség

	8. AGGÓDÁS AZ ELEGENDÕ JÖVEDELEMÉRT “Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyûlölök.” – Róm 7:14-25 Az emberek, akiket a kis mexikói városban meglátogattunk, nagyon szegények voltak. Mégis együtt nevettek, tréfálkoztak és dolgoztak. Együtt voltak a templomban, hogy imádkozzanak, és az iskolában, hogy beszélgessenek és játsszanak. “Az élet jó itt” – gondoltam – még azok nélkül a dolgok nélkül is, amelyek otthon számomra megadattak. Azután elgondolkoztam: “Mi teszi értelmessé az életemet?” Elõször a fiamra, Calebra gondoltam, azután a Carolynnal eltöltött szép idõkre, közösségünkre, a háztömbünk elõtt minden évben megrendezett virágültetésre, és a munka és imádság jó emlékére. Természetesen nem gondoltam sem a házamra, sem az autómra, sem a tévémre, sem a videómra, egyáltalán semmilyen “tárgyra”. Folytattam a beszélgetést belsõ énemmel: - Hiszel benne, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék sérti az Isten akaratát. Hiszel benne, hogy ha sok “dolgot” használsz, azzal a Földnek okozol kárt. Ha a családod és a barátaid jelentik életed értelmét, miért nem adod el az autódat, és költözöl egy kisebb házba? Nem fogsz szükséget szenvedni, és hited szerint élhetsz. “Adjam el az autómat!” Rossz érzéssel gondoltam arra, mennyire kiszolgáltatott az ember a zsúfolt buszokon. “Hogyan is tudnám eladni a házamat, hiszen nem férünk el kisebb helyen.” Itt megálltam, lesújtottak saját gondolataim. Hitem és tapasztalataim azt súgták, hogy kevesebb tárggyal is teljes életet élhetnék, mégis féltem a megvalósítástól. “Miért olyan ijesztõ az egyszerûség? Hogyan tudnék kitörni tárgyaim fogságából, hogy hitem szerint élhessek?” -Dave Schrock-Shen Mi ad életemnek értelmet? A “dolgok” segítenek a mindennapi életben, kreativitásunk kifejezésében, kapcsolataink megerõsítésében. Ugyanakkor elvonhatnak attól, amit igazán akarunk az életünkkel kezdeni. Az anyagi dolgok az emberekkel való kölcsönhatás során “életre kelhetnek”. Ha rájövünk erre a kapcsolatra, akkor nagy valószínûséggel megtaláljuk életünk legmélyebb értelmét és örömét. Mi van a tulajdonomban, ami nem szükséges a számomra legnagyobb jelentõséggel bíró cselekvések elvégzéséhez? Mit tennék a szabadidõmmel, ha fele ennyit kellene dolgoznom? Az Ökológiai Lábnyom szekció (ld. a mellékletben) szerint a legtöbb észak-amerikainak egyharmadára kellene csökkentenie a maga után hagyott ökológiai nyomot, ha a globális átlagot el akarná érni. Ennek a számításnak a legfõbb elemei a közlekedés, az élelem és a lakásmegoldás (lakbérrel, rezsivel). Számold ki, mennyit költesz, illetve a családod mennyit költ erre a három dologra évente! Azt is számold ki, mennyi pénzt takarítanál meg, ha ezekre a dolgokra az eredeti költség egyharmadát költenéd csak!
	9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT “Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy...örököljék az országot?” Jakab 2:1-7 “Tanító úr, kölcsön tudna adni öt bahtot?” Belenéztem a 12 éves Piak izzadtságtól maszatos arcába. Tanítványom volt, és éppen most kért tõlem kb. 20 centet. Nemrég ért haza a bangkoki szemétteleprõl, ahol szétválogatja a szemetet, eladja a talált üveget, bádogot, papírt és mûanyagot. “Mire kell neked a pénz? Egy kis szerencsejáték a barátokkal, ugye?” - tréfálkoztam. “Nem Tanár úr, tegnap beteg voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni 15 helyett. Így nem tudtam megvenni a nagymamám orvosságát.” Ezután Piak elmondta, hogy a szülei nemrégen elhagyták õt és a testvérét. Most a nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola után keres a szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot keres, amibõl tízért ételt vesz hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a nagymamának, aki állandóan köhög. Dühös voltam magamra, amiért viccelõdtem a szerencsejátékkal. Mint annyi emberben, bennem is él az elõítélet, hogy a szegények azért szegények, mert lusták és elpazarolják a pénzt. Benyúltam a zsebembe, és elõvette, 100 bahtot. “A tiéd. – mondtam – Ma vegyél magadnak valami finomat.” “Nem fogadhatom el. Csak ötöt kérek. Holnap lógok az iskolából, és többet dolgozom. Este már vissza is tudom fizetni a pénzt.” Az 5 bahtos érme aranypénznek tûnt a kezemben, ahogy odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott köszönetet, és megígérte, hogy másnap visszaadja. Néztem, amint fáradtan elment, és könnyek futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak tanítani Piak, ha figyelnének rá! Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola igazgatója) elbeszélése alapján. Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól? Az életnek anyagi alapja van. Alapvetõ szükségletünk az étel, a ruha és a lakás. A Máté:6 részben Jézus mondta a tanítványoknak, hogy Isten ismeri szükségleteinket, imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten megadja nekünk, ami a legfontosabb. Kevés észak-amerikai dolgozik olyan keményen, mint Piak. Mégis majdnem minden dolgozó többet keres, mint õ, mert a globális gazdasági rendszer rendkívüli mértékben “megnöveli” keresetünket. Ha mi, a megnövelt keresetû emberek meg tudnánk elégedni az “eléggel”, akkor nemcsak osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem életünk is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne. Vajon Isten Piakkal szemben megtartja-e a Máté:6 részben tett ígéretét? Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit szeretnék? Ha igen, minek kellene történnie ahhoz, hogy kevesebbet dolgozhassak? Nézegesd a csillagokat! Hívj meg valakit, aki ért hozzá, és segít neked, hogy felismerd az alapvetõ csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik ezeket a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi kenyérért imádkoznak a Teremtõhöz!
	10. AZ ÖRÖM NEM TÁRGYAKBAN REJLIK, HANEM MIBENNÜNK “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyûjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? – Ésaiás 55:1-5 Az elmúlt évben, anyák napján, 11éves lányom, Laura összefoglalta, miért szeret: 1) jól fõzök, 2) érdekeseket mesélek, 3) elviszem õt vásárolni! Mindegyik pont idõigényes inkább, mint pénzigényes. Ha a gyerekeim ízlését veszem számításba, nem finnyásak a fõztömet illetõen. Legjobban a palacsintának, rántottának, spagettinek, pizzának és az egyszerû kenyérnek örülnek. Meglepett, hogy könyvmoly lányom megjegyezte azokat a meséket, amiket olvastam neki. Egyedül is tudna olvasni, de amikor én olvasok neki, összebújunk az ágyon, és megbeszéljük a hallottakat, kiemeljük az értékeket. No de a vásárlás! Elrontottam valamit, hogy a lányom egyik kedvenc idõtöltése a pénzköltés a sétálóutcákban? Némi megfontolás után rájöttem, hogy a vásárlás egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor egyedül lehet velem, mivel családunk férfi tagjai utálják az üzleteket. Nem kér olyant, amire nincs szüksége. Egyszerûen szeret kimozdulni, járkálni. A sok felesleges dolog között gyakran kifejthetjük véleményünket. “Laura, nézd ezt a szép pulcsit!” “De anyu, nincs szükségünk ilyen drága holmira!” “Hogy tetszik ez a ruha?” “Nem vetted észre, hogy koszos?” A gyermekeim néha túl sok dolgot kérnek. De amikor elgondolkodnak azon, hogy mi a legfontosabb, akkor idõt kérnek, együtt elköltött étkezéseket, közös meséléseket és kirándulásokat. Eközben meg tudjuk beszélni, hogyan viszonyulunk Jézushoz, aki az életre hívott minket. -Susan Mark Landis Megadom-e azt az engem szeretõ embereknek, amire a legnagyobb szükségük van? Meg tudom-e tenni, hogy kellõ idõt töltök szeretteimmel, és ezzel erõsítem kapcsolatunkat? Mit tegyek, hogy több idõm legyen? Könyveket, palacsintákat és vásárlásokat is fel lehet használni arra, hogy a különleges együttlét hangulatát megteremtsük szeretteink körében. Mûvészeti alkotásokat valós tárgyakkal is létre lehet hozni. Ilyenkor kifejezésre jut a teremtõ, szeretõ Isten képe bennünk. Teremts különleges alkalmat a “semmibõl” valaki számára, akit szeretsz. Gondold végig, mit szeretne legjobban csinálni, és milyen kéznél levõ, egyszerû tárgyakat tudtok majd hasznosítani.
	11. A GÉPEK BOSSZÚJA “Ahol a kincsed, ott a szíved is.” – Máté 6:19-21 Bevallom, megszállottan gyûjtöm a különbözõ szerkentyûket. Szváziföldön elég idõm volt, hogy megtervezzem és kivitelezzem néhány gép megvásárlását, míg közelgõ hazautazásomra vártam. Tintasugaras nyomtató projectek írásához. Új, könnyen kezelhetõ fényképezõgép, ami azért kell, mert a másik elromlott, én pedig rajongok a képekért. Biblia szoftver, ez segít majd az otthoni prédikációk összeállításánál. Új memória egység a szoftverhez. Fax modem a számítógépemhez, mert ezt a cikket el akarom küldeni. Rádió alkatrészek A lista még folytatódik. A Szváziföldön eltöltött három év alatt fizetési haladékot kaptam a szerkentyûkre, de most, hazatérésemkor elõ kellett vennem a hitelkártyámat és megtakarított pénzemet, hogy hozzájussak a mintegy 800 darabból álló vágyálmomhoz. A csomagkihordó nemsokára ösvényt taposott a házunkhoz, mintha karácsony lett volna. Az észak-amerikaiak híresek arról, hogy nagy hangsúlyt fektetnek karácsonykor az ajándékokra, melyek különbözõ felszerelési tárgyak. “Mit vegyek annak az embernek, akinek megvan mindene?" "Tegye különlegessé karácsonyát...vegyen...” És így tovább. Miközben nyitogattam a dobozaimat, és rendezgettem az új ketyeréimet, rájöttem, hogy valami hiányzik. Az emberi kapcsolatok hiányoztak, megfeledkeztem róluk a bizgentyûim miatt. Csak egy dologra van idõm, vagy a családomra, vagy a tárgyaimra. Ismét haladékot kaptam, hogy rendezzem emberi kapcsolataimat. Remélem, sikerül pótolnom az elveszett idõt! -Jon Rudy Vajon a tárgyaim tesznek-e emberi lénnyé? Valódiak-e Jon érvei felszerelési tárgyainak vásárlásakor? Mi változtatja nyûggé a segédeszközöket? A fogyasztói társadalom hagyományai elhomályosítják a határt az életünkhöz szükséges dolgok, és a felesleges tárgyak között. Míg az elõbbiek segítenek bennünket, az utóbbiak elszívják energiáinkat. Victor Lebow, amerikai kereskedelmi pszicho-analitikus szerint: “Rendkívül termelékeny gazdaságunk...megköveteli, hogy életmódunkká, lelki megnyugvásunkká váljon a fogyasztás, a dolgok beszerzése és használata rituálévá torzuljon...Egyre gyorsuló ütemben vesszük, elhasználjuk, kidobjuk és helyettesítjük a dolgokat.” (Journal of Retailing) Ha végsõ megelégedést keresünk a dolgok birtoklásában, az végsõ kiábrándultsághoz vezet. Nézz körül a lakásodban és a garázsodban, ha van. Mik azok a felszerelési tárgyak amiket ritkán, vagy soha nem használsz? Ajándékozd õket a legközelebbi non-profit bizományinak.
	12. FIGYELJÜNK RÁ, MILYEN HATÁSSAL VAGYUNK A FÖLDRE “A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr elõtt,” – Zsoltárok 98 Gyakran zuhog az esõ Kentucky hegyes, keleti részén, ahol élek. A folyókban, patakokban hömpölyög a sáros víz. Amikor lemegy az ár, könnyen meg lehet látni a magas vízszint vonalát. A part menti fák és cserjék ágain ugyanis fennakadt a víz hordta szemét: zacskók, használt pelenkák, üres tejes flakonok. A zavaros víz alatt pedig régi autógumik, szódásüvegek és egyéb használati tárgyak látszanak. Nem mindig volt ez így. A tájék természetvédelmi területén a víz tisztán folyik fényes kövek fölött, a part menti fenyõk lábánál vastag a moha. Valaha ilyen volt Kelet-Kentucky – mielõtt elkezdték felhalmozni az olcsó, eldobható használati eszközöket. Egyszer, egy mûvészeti órán szobrász tanárnõnk figyelmeztetett bennünket, hogy fontoljuk meg jól, mit alkotunk a Föld nyersanyagaiból: “Ne feledjétek, a szobraitok talán tovább fognak létezni ezen a világon, mint ti magatok! Ezért elõször tegyétek fel magatoknak a kérdést: “ Milyen hatással lesz a szobrom a világra?” Nem felejtettem el tanárom figyelmeztetését, ezért megfontolom, hogy megvegyem-e a következõ, kevés ideig használható dolgot a legközelebbi leértékelésnél. Talán ha lemondok róla, és valamilyen régi tárggyal helyettesítem, akkor Kelet-Kentucky-ban valamivel tisztábbak lesznek az áramló folyók. -Liz McGeachy Milyen hatással van életmódom a Földre? Veszélyezteti-e valami kedvenc tájam szépségét és sértetlenségét? Mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy ez a táj megõrzõdjön nekem és a jövõ nemzedéknek? Száz évvel ezelõtt egy angol közgazdász jellemezte az angol fogyasztók beszerzési “körét”: “Észak-Amerikában és Oroszországban vannak búzamezõink ... Peru küldi az ezüstöt, Dél-Afrikából és Ausztráliából ömlik az arany Londonba; a hinduk és a kínaiak termesztik nekünk a teát és a kávét, az összes cukor és fûszerültetvény Indiában van. Borunk Spanyolországból és Franciaországból származik, a Földközi-tenger vidéke a gyümölcsöskertünk.” (Stanley Jevons, A szén kérdés, 1865) A mai globális gazdaságban csaknem mindannyiunk használ olyan árucikkeket, amelyeket a világ másik tájáról hoztak. Szemetünket autóink kipufogógázával és gyáraink füstjével együtt szétterítjük a világban. Utcára nézõ ablakunkból nem láthatjuk, mi az ára fogyasztásunknak. Meg kell tanulnunk más szemszögbõl nézni a dolgokat, ha észre akarjuk venni “hatásunkat a Földre”. Ültess egy fát! Vizsgáld át a szemetet otthon! Ha találsz olyan dolgokat, amiket újra lehetne hasznosítani, próbáld meg! Válassz egy meglehetõsen összetett tárgyat, ami a birtokodban van - egy biciklit, gépkocsit, sztereót. Találd ki, milyen alkotórészeket vettek el gyártásakor a földbõl, és a gyártás során milyen hatás érte a földet. Tedd fel a kérdést önmagadnak: Mennyi ideig fogom ezt használni? Mit csinálok vele, ha már nem kell? Helyettesíthetõ-e ez a tárgy valami mással, amelynek kisebb a negatív hatása a földre? Ha igen, vedd fontolóra a cserét!
	13. ELÉG EGYSZERÚSÉG A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOK “És ha vagyonomat mind felétetem is, ... szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.” 1Korintus 13 Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban adjam önmagam ajándékát? Az ajándékiparban dolgozom, ezért tudom, hogy ajándékot venni jó dolog. Egy olyan világban azonban, ahol túl sok a stressz, az elkölthetõ pénz, a felszínes boldogság, az ajándékvásárlás kötelességet jelent. “40 $-t az elsõ unokám ballagására, ezért erre az unokámra is legalább ennyit kell költenem,” - mondta egy holtfáradt vásárló nemrégen. 10 perccel késõbb már el is ment az ajándékkal, amit ténylegesen én választottam ki. Évek alatt sok olyan ajándékot kaptam, amiknek pénzértéke nem volt, mégis igen sokat jelentettek nekem. Egy váratlan telefonhívás a barátomtól, aki az egészségem iránt érdeklõdött, egy recept kis megjegyzéssel: “Ennek a süteménynek az ízérõl te jutottál eszembe.”, életre szóló szeretetajándék a nagymamámtól, aki 50 mérföldet utazott zongorahangversenyeimre, rengeteg gyümölcstortát sütött a családi ünnepekre, és minden hazatérésem alkalmával üdvözöl telefonon. Mi gátol abban, hogy ma tegyek valami jót? Miért nem vagyok többször kedvesebb, ha a jó szándék megvan bennem? A bõség világában mi teszi a szeretet gesztusait olyan értékessé? Ma, amint végigfutom a tennivalók listáját, két olyan ember intésére figyelek, akik szakértõk a szeretet adásában: “Nagy dolgokat nem tudunk tenni, csak kis dolgokat nagy szeretettel” (Teréz nõvér). Egy kedves szó nem kerül semmibe” (Gertie Rice, a nagymamám). Elhatározom, hogy valami váratlan jócselekedetet teszek ma. Az elég világában arról álmodom, hogy mindenkinek elég az élelem, a védettség, a kedvesség, az öröm, a vendégszeretet és a nevelés. Ennek az álomnak a megélését elkezdhetem most is. Diris Daley A különbözõ ajándékozási alkalmakkor milyen nem-anyagi ajándékot tudnék adni? Mi volt a legértékesebb ajándék, amit valaha kaptam? “Milyen bölcsesség lehet nagyobb a szeretetnél?” - Jean-Jacques Rousseau Legközelebb, ha anyagi természetû ajándékot akarsz adni, vásárolj a “Ten Thousand Villages” kereskedelmi szervezettõl. Honlapuk: http://www.villages.ca
	14. EMELKEDJ KI A KÖRNYEZETEDBÕL “... mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” - Korinthusiak II. 6:1-10 Egy kis csoport gyûlt össze winnipegi otthonunkban, hogy életünkrõl és értékrendünkrõl beszélgessünk, és hogy eldöntsük, akarunk-e 30 napig az “elég szintjén” élni. Elõször megosztottuk egymással tapasztalatainkat ezzel az életmóddal kapcsolatban. “Az önkéntes szolgálatban, és a szemináriumban eltöltött éveink a legértékesebbek számunkra.” - mondta egyikünk - “Az önkéntes szolgálat alatt néhány költséget megtakarított pénzünkbõl fedeztünk. A szemináriumon egyik tanítványnak sem volt pénze. Alkalmi munkákkal tartottuk fenn magunkat. Fele annyi dolgunk sem volt, mint most, mégis életünk legszebb évei voltak ezek, a gyermekeink szemében is.” “Lehet, hogy visszatérnének azok az érzések, ha megpróbálnátok újra az “elég szintjén” élni.” - kockáztattam meg a feltevést. “Most meg sem próbálnám” - válaszolta. Nem értettem, miért nem akarja ismét átélni életének “legszebb éveit”. Megmagyarázta: “A visszatérésünk utáni évek voltak a legfájdalmasabbak az életünkben. Barátaink és hitközösségünk tagjai nagy házakat építettek, új autókat vettek és egzotikus helyekre mentek nyaralni. Senki nem támogatta azt a vágyunkat, hogy egyszerûen éljünk. Úgy éreztük magunkat, mint valami különc csodabogarak, végül feladtuk a próbálkozást. Ezt nem akarom még egyszer átélni.” Csendben ültünk. Megdöbbentett határozott elutasítása és könnyes szeme. Mennyivel másként alakulhatott volna az életük, ha egy olyan egyházba és közösségbe térnek vissza, amely támogatta volna elkötelezettségüket az egyszerû élet iránt. -Dave -Schrock-Shenk Legközelebbi barátaim erõsítik-e bennem a hitet legmélyebb elkötelezettségeim iránt? Milyen üzeneteket kapok az anyagi javakról egyházamtól és hitközösségemtõl? Legközelebbi barátaim legmélyebb értékeim felé irányítanak, vagy megnehezítik, hogy azok szerint éljek? -Egy népszerû mondás szerint: “A víz nem emelkedhet magasabbra forrásánál.” Ugyanígy az általunk példaképnek tartott emberek életük példájával mutatják meg, hogy mi elfogadható és mi lehetséges. Támogatják vagy visszafogják azokat a kísérleteinket, melyekben legmélyebb értékeink szerint próbálunk élni. Erõsen támogatni kell azt, aki a “túl sok” társadalmában az “elég” szintjén akar élni. Ha nem tartozol olyan csoporthoz, amely támogatná legmélyebb értékeidet, építs ki egyet! Keress hasonló érdeklõdésû embereket a barátaid, és az egyházad tagjai között. Barátkozzatok össze, és kötelezzétek el magatokat, hogy hosszú távon próbáltok máshogyan élni. Van egy nagyszerû könyv, amely segítséget nyújt a közösségalakításban. Címe: A másik dob: közösségépítés és béke. (M. Scott Peck. Simon and Schuster, New York, 1987.) (Ld. http://www.igazikozosseg.hu - a ford�t� megjegyz�se 2006-ban.) Gondolatok az egyszerûségrõl Mik a legfontosabb új gondolataim a tárgyakkal való viszonyomról? Mik a legfontosabb új gondolataim az emberekkel kapcsolatban?

könnyíts a terheden

ami elég nekem

	15. ÚT DIGAYAPBA “Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” - Prédikátorok 4:4-16 Két órás hegyi út után érek Digayapba, a Fülöp-szigeteki mennonita egyház vezetõinek, Norma és Edwin Lorenzonak az otthonába. Puha fényben fürdenek a rizsföldek, a munkások hazafelé mennek a zöld ösvényeken, fõtt rizs várja õket vacsorára. Norma és Edwin háza durván megmunkált deszkalapokból épült, a teteje hullámos alumínium. Belül nagyon egyszerû a berendezés: matrac, takarók, párnák, mindegyik családtagnak két-három váltás ruha és néhány dolog a fõzéshez, étkezéshez. Minden vagyonuk elférne egy talicskában. Jártam már szegény családoknál a Fülöp-szigeteken, de ez a közösség más . Nem nyomasztó a szegénység. A ház körül zöldségágyások és gyümölcsfák láthatók. A gyermekek egészségesnek látszanak. A házilag készített olajlámpa fényénél üldögélve a szerény vacsora után megkérdezem Normát és Edwint, hogy boldogok-e. Azt válaszolják, hogy meg vannak elégedve, csak a hosszú út a nehéz az iskolához, a kórházhoz. Valaha azt hittük, hogy a fejlõdés során a szegény emberek utolérik a gazdagokat. De az ökológusok szerint még öt földméretû bolygóra lenne szükségünk a nyersanyagok és a szemét elhelyezése miatt, ha mindenki úgy élne, mint az átlagos észak-amerikai és európai polgár. Ahelyett, hogy egy nagyobb sütit osztanánk szét, valószínûleg máshogyan kellene szeletelnünk a már meglévõt, hogyha a szegénység problémáját meg akarjuk oldani. Norma és Edwin példáján okulhatnánk, hogyan lehet beérni kisebb szelettel. -Dale Hildebrand Elégedettebb lennék-e kevesebb vagyonnal? A Föld nagy árat fizet használati tárgyainkért. A globális gazdaság elérte a Föld kapacitásának határát készleteink és a szemét elnyelése tekintetében. Mégis, a Fortune magazin becslése szerint a hirdetõk évente több mint 250 milliárd $-t költenek arra, hogy reklámok segítségével az embereket egyre több dolog megvásárlására vegyék rá. (1993, júl 26 188-204) Naponta több mint 3000-szer szólítanak fel bennünket, hogy vásároljunk. Ha valamit megveszünk, máris nyomunkban van a reklámszakma, hogy meggyõzzön, rosszul választottunk, vegyünk másik típust. Olyanok vagyunk, mint a tengerimalacok a mókuskerékben: minél gyorsabban futunk, annál gyorsabban pörög a kerék! A megelégedettséghez nem a költekezés útja vezet. Hogyan magyarázható Lorenzo válasza, mely szerint õk elégedettek az életükkel? Milyen ismérvek alapján döntöm el, hogy mire van igazán szükségem, és mi a lényegtelen? Vigyél magaddal egy kis jegyzetfüzetet egy napra! Minden alkalommal, amikor elér egy üzenet, hogy vásárolj valamit, jegyezd le, hol voltál, és hogyan kaptad az üzenetet! A nap végén határold be, hol kaptad a legtöbb üzenetet. Egy hétig csökkentsd le az arról a helyrõl jövõ üzeneteket!
	16. UTAZZ KÖNNYÛ TEHERREL A VILÁGBAN! “ Nem több az élet az eledelnél, s a test a ruhánál?” - Máté 6:24-33 Hároméves szolgálatra készülõdtünk a férjemmel Kenyába, órákig gondosan csomagoltunk. Jelmondatunk az volt: “ Ha nem vagy benne biztos, hagyd itthon.” Büszkék voltunk, hogy minden belefért három dobozba, két csomagba és számos táskába. Csaknem három évvel késõbb Kenyában segítettünk a felkészülésben egy maasai férfinak a felkészülésben, aki egy évre indult Kanadába cserelátogatásra. Elmondtuk neki a kanadai szokásokat, az idõjárási viszonyokat. Kikísértük a repülõtérre. Julius-szal a check-in pultnál találkoztunk. Egyetlen kis táska volt a poggyásza. Még csak tele sem pakolta. Két teherautót bérelt azonban, hogy barátai és családtagjai elbúcsúzhassanak tõle. A hagyományos, élénkszínû ruhákba öltözött búcsúztatók körülállták, elhalmozták jókívánságaikkal. Sokáig emlékeztem erre a megható jelenetre. Egy fiatal kenyai ember egy évre indul egy távoli, ismeretlen országba, és annyi poggyászt visz csak magával, amennyi nekem egy hétvégére is kevés lenne. Sokkal fontosabb dolgot vitt el az útra, éneklõ, integetõ honfitársai szeretetét és támogatását, az otthon biztonságát. - Deborah Fast Mi adja életemben a biztonság érzését? Ruháim mennyire fejezik ki egyéniségemet és értékeimet? A ruháimat készítõ embereket rendesen megfizették-e munkájukért? Ruházatunk takarja és védi testünket. Juliusnak kevés ruhája volt kis úti táskájában, mégis elégnek érezte. A ruhák kreativitásunkat és eredetiségünket is kifejezhetik. Megkülönböztetik a szegényt és a gazdagot. Azt az érzést kelthetik az emberben, hogy egy megbecsült csoporthoz tartoznak. Nyisd ki ruhásszekrényedet! Válassz ki egy hétre minden ruhát, amire szükséged lesz. A többit rakd félre. Csak azokat viseld két hétig, amelyeket kiválasztottál!
	17. A SZEGÉNYEK PALOTÁJÁBAN “...ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.” - Márk 12:38-44 A vietnámiak a tet ünnepet tartották, a holdhónap szerinti új évet. Új ruhákba öltöztek, meglátogatták barátaikat, ritka ételeket ettek. Egyik évben Ba Hein, egy menekült a Quang Ngai város táborából meghívott minket a tet ünnep alkalmára készített ebédre. Barátságosan ültetett le minket egyszerû konyhájában az alacsony székekre. Háza egyik sarkában családi képeket láttam, köztük egy fiatal emberét és egy kis gyermekét. Elmondta, hogy a férjét és a kislányát ábrázolja a kép, az amerikai tüzérség áldozatául estek a háborúban. Ba Hein törött csõrû teáskannából öntötte ki a teát. A teáscsészék tisztára súrolt sörös dobozok voltak. Miközben ittuk a teát, Ba Hein elkészítette és felszolgálta a néhány fogást. Nem kért elnézést a szegényes ételért, és házának szomorú állapotáért. Méltósággal szolgálta fel az ételt, biztos volt benne, hogy vendégszeretete ugyanolyan értékes, mint Quang Ngai gazdag házaiban. Távozáskor hátranézte, hogy búcsút intsek neki. Az ajtóban állt, erõsen, dacosan, önbizalommal mosolyogva. Királyként bántak velem a szegények palotájában. - Max Ediger Mi kell ahhoz, hogy valakit királyi módon vendégül lássunk? Milyen tulajdonságai voltak Ba Heinnek, amelyek arra késztették Maxot, hogy házát palotának lássa? Vannak-e olyan emberek a közösségemben, akiket soha nem hívnék meg az otthonomba? Miért? Hívj meg valakit ebédre, akit eddig nem akartál meghívni. Háztartásodban megtalálható-e az az öt legfontosabb segédeszköz, amely megkönnyíti a házimunkát? Ki használja õket leggyakrabban? Ki végezné el ezeket a munkákat, hogyha energiatakarékosabb módszerekkel megcsinálni ezeket a munkákat? Mit jelentene a családtagok számára a módszerváltás?
	18. A VÍZ SÚLYA . “Az úré a föld s annak telessége; a föld kereksége s annak lakosai.” - Zsoltárok 24:1-6 A háziúr Harit fogadta fel, hogy segítsen a ház körüli munkákban. Hari 11 éves, egyik feladata az, hogy vizet pumpáljon a földalatti kútból, és egy vödörben a vízgyûjtõbe vigye. Innen elektromos motor segítségével pumpálják a tetõnél lévõ tartályba. Nepálban a száraz évszak alatt nem lenne víz a házban, ha Hari nem dolgozna. Amikor csak megnyitom a csapot, mindig Hari jut eszembe, hogy milyen keményen dolgozik a vízért. Tudom, hogy nincs iskolában, így a jövõben nem lesz sok választási lehetõsége. Hari boldog - fütyül, dobként ütögeti üres vödrét. Mosolyog, melegen üdvözöl, ha találkozunk. Gyakran jön oda szobám ajtajához, és egy pohár vizet kér. Szereti a csapból folyó tiszta vizet, és sóvárog azért, hogy észrevegyék. Sohasem utasítom vissza a kérését. A víz tartja fenn az életemet. Nélküle testem gyorsan kiszáradna, elhervadna, mint egy fonnyadt rózsa. Szükségem van a vízre, hogy tisztálkodhassam, és ételem elkészítéséhez is. Limonádémhoz, teámhoz is kell. Benne mosom a ruháimat és vele öblítem a vécét. De amikor minden cseppjét Hari pumpálja és cipeli, akkor csak annyit használok, amennyi feltétlenül szükséges. Elvárásaim nem változtak a jó egészséggel és tiszta környezettel kapcsolatban, de sokkal kevesebb vizet használok, mint eddig valaha is. - Catherine Mumaw Mennyi vizet használnék naponta, ha nekem kellene pumpálnom és a kezemben cipelnem? Hogyan termelõdik az áram a házamban? Észak- Amerikában a legtöbb embernek nincs egy Harija a víz pumpálására. De a vizet valahogyan el kell juttatni a házakba. Észak-Amerika “Harija” az elektromosság. Az elektromosság pumpálja a vizünket, Hûti és fõzi az ételeinket, világítja meg házainkat. Míg az elektromos áram viszonylag olcsó, a Föld nagy árat fizet ezért az energiáért. Észak-Amerikában a legtöbb ember olyan elektromos áramot használ, amelyet fosszilis tüzelõanyagok - szén, olaj, gáz - égetésével állítanak elõ. Ezek a tüzelõanyagok égetéskor * bocsátanak ki. Egy átlagos kanadai évi elektromos energiájának elõállításakor felszabaduló * elnyeléséhez 2,34 hektár,5,7 négyszögyard legelõ, vagy erdõ szükséges. Egy átlagos amerikai polgár elektromos energia fogyasztásához valamivel több. Fürdõszobádba szerelj kevés vizet eresztõ zuhanyrózsát! Vízbojleredet cseréld ki olyanra, ami “szükség esetén” mûködik, vagy napenergiát használ! Kutasd fel a legjobb módszert házad energiaellátására! Solar Living Source Book, Real Goods Trading Coorporation, 966 Mazzoni Street, Ukiah, CA 95482-3471. Phone: 800 762-7325 Fax: 707 468-9486, email [email protected]
	19. LÉLEGZETNYI LEVEGÕ “És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.” - Teremtés 1. Biciklivel járok munkába, mert reggel szeretem kinyújtóztatni a tagjaimat, szeretem az arcomba fújó szelet, ahogy a levegõ eljut az izmaimhoz és felébreszti õket Kerülöm az izzadó emberek tömegét a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, az ideges autóvezetõket a forgalmi dugókban. Ha hazafelé biciklizek, a napi tárgyalások után újjáélednek a tagjaim, az agyam. A zöld fák, az éneklõ madarak, a kanyargó patakok és a gyönyörû virágok eszembe juttatják, milyen szép világot teremtett Isten. Még esõben is jó biciklizni, hideg napokon, mert ilyenkor otthon kibújok nedves ruháimból, és vár a forró zuhany. Mostanában észrevettem, hogy a tüdõmnek nem tesz jót a kipufogógáz. Ha gyorsan biciklizek, a számon keresztül belélegzem a buszok, autók által kibocsátott szennyezett levegõt. Soha nem volt asztmám, de lehet, hogy ez változik. Most levegõszûrõ álarcot viselek. Hülyén nézek ki, de védem a tüdõmet. A maszk meleg és fullasztó, nem érzem benne a meleg fû, a nedves föld és az azáleák illatát. Választanom kellett, vagy az illatok, vagy a tüdõm. Össze vagyunk kapcsolva, te meg én, összeköt a világ, amelyben élünk, és a levegõ, amelyet belélegzünk. -Reina C. Neufeldt Milyen árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy az árral szemben ússzak? Mit tudok csinálni a buszon utazva, amit nem tehetek meg autóvezetés közben? Milyen érzés buszon utazni? “Ha azt hiszed, hogy az autók egészségesek, csukd be a garázsajtót, és indítsd be a motort.” (ismeretlen szerzõ) Az észak-amerikai társadalom a személygépkocsikra épült. Pedig az autózás az egyik legveszélyesebb környezetszennyezõ tevékenység. Minden gallon benzin elégetésekor 5,5 font szén-dioxid szabadul fel, ami az üvegházhatás legfõbb okozója. Ha megfelelõ mértékben akarjuk csökkenteni a Földre gyakorolt káros hatásunkat, akkor ki kell szállnunk az autónkból, és busszal, vonattal, vagy biciklivel kell közlekednünk. A társadalom, amelyben élünk, erõsen befolyásolja döntési képességünket. Támogatni kell a tömegközlekedési rendszert ahhoz, hogy képesek legyünk környezetvédõ módon élni. Ha részletesen feljegyezted, számold ki, hány mérföldet vezettél az elmúlt évben! (A kanadaiak átlagosan 18000 km-t, az amerikaiak 20000 mérföldet.) Ha autód átlagos fogyasztását nézed, ki tudod számolni, hány font szén-dioxidot engedtél tavaly a légkörbe. Készíts tervet, hogyan tudnád fogyasztásodat 75%-al csökkenteni! A szükséges változtatásokat próbáld ki egy hétig! Vedd fontolóra, hogy egy hónapig próbálod ki ugyanezt!
	20. BÚZATERMELÉS “ ...és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk,” - Zsoltárok 90:13-17 Mi szerint döntöm el valaminek az értékét? Csoportunk dél Mexikó egyik hegyének szélénél állt, egy meredek lejtõjû gabonaföldet néztünk. Megkérdeztük a farmert, mennyit fizetett a falujabeli asszonynak, hogy elvesse a gabona magvakat, mennyi volt a föld bérletének ára, és a bivaly kölcsönzési díja a szántáshoz. Egyikünk kiszámolta az eredményt, és kiderült hogy a várható termés ára több, mint amennyiért a városokban meg lehet venni a búzát. Megkérdeztük, miért bajlódik vele. A farmer elgondolkozott a kérdés furcsaságán. Kezével elõször a falujabeli emberekre mutatott, majd a gyönyörû látképre. “Ha az ember magának termeli a búzát...” kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot, mert nem értette teljesen a kérdést. Mi pedig nem tudtuk világosabban megfogalmazni. Nem nyelvi nehézségek miatt nem értettük egymást, hanem azért, mert mások voltak az életrõl az elképzeléseink. Az észak-amerikaiak a búzát végterméknek tekintik, a mexikói farmer számára a búzatermelés az élet megõrzését, a falujabeliekkel való kapcsolatát és a természet szépségét jelenti. - Dave Schrock-Shenk Lassan eszem-e az ételt, vagy sietve? Hogyan tudnék több élelmet vásárolni a lakóhelyem környékén élõ gazdáktól? Ha a földön termesztett összes élelmet egyenlõen osztanák el az emberek között, és nem állatok takarmányozására használnák, akkor minden egyes ember hozzávetõlegesen 3000 kalóriát kapna naponta. A világ lakosainak többsége tápláló ételhez juthat minden nap. Csaknem 2 milliárd farmer termeli meg saját családjának az ennivalót. Sokuk olyan környezetben él, ahol az élelem termesztése is igen megbecsült tevékenység. Mégis kb. 1 milliárd ember kel fel minden nap úgy hogy nincs biztosítva a napi élelme. Sokan mások pedig elhízási problémákkal küszködnek. Készíts egy olyan ételt a családodnak, amit közvetlen környezetedbõl beszerzett alapanyagokból fõzöl! Hívj meg valakit a közösségedbõl, aki növényeket termeszt! Kérdezd meg, mit jelent számára az, hogy mások számára is élelmet állít elõ! A következõ könyvben nemzetközi recepteket találsz: Extending the Table (Provident Bookstores, 800 759-4447)
	21. VEDD EZT, A LEGJOBBAT, AMIM VAN “Mária azért elõvevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával;” - János 12:1-8 1983-ban önkéntesként dolgoztam a menekültsegélyezési programban a Szent Ferenc presbiteriánus egyháznál Fro Worthban (Texas). Egy napon Rodrigo megszólított: “Hálásak vagyunk azokért a gyönyörû dolgokért, amiket az emberektõl kaptunk de mindig azt mondják, hogy azért adják, mert már nem kell nekik. Olyan érzés ez nekünk, mintha a kidobott dolgaikat kapnánk meg. Nálunk azt mondanák, hogy azért adják, mert ez a legjobb, amilyük van. Ha egyszerû dolog is, de tudjuk róla, hogy jó.” “Értem, mit mondasz - válaszoltam - de errefelé sérti az emberek büszkeségét, ha el kell fogadniuk valamit. Azért mondják, hogy nem kell már nekik, hogy megkönnyítsék az elfogadását.” Új kérdések vetõdtek fel bennem. Miért a maradékot adjuk oda? Én is olyan pólókat adtam a program során, amiket nem szerettem viselni. Ezért legközelebb, mikor ruhagyûjtés volt, az egyik legszebb blúzomat adtam oda. Amellett, hogy: “Jaj! Hogy fog hiányozni ez a blúz!”, megpróbáltam átérezni a büszkeséget, hogy a legjobbat adtam, amim csak volt. Közép-amerikai tartózkodásunk során szenvedtem az ajándékoktól. A szomszédok levágták miattunk az egyetlen csirkéjüket, odaadták a legjobb széküket, drága idejükbõl is sokat szenteltek nekünk. Az õ példájuk kihívássá vált számomra. - Kathy Ogle Hogyan tudnám megtanulni, hogy örömmel mondjam: “Tessék, vidd ezt, a legjobbat, amim van!”? Mikor jelentett számomra legnagyobb örömet, hogy adakoztam a rászorulónak? Miért tudtam örömmel adni? A takarékosság és az egyszerûség az “elég” világának alapszabályai. Ezeknek az értékeknek a segítségével gazdaggá is tehetjük magunkat. Az individualista kultúra elleni védekezés egyik módja a nagylelkûség. Életünk korai éveiben hosszú idõn át “ingyenes szállást és étkezést” kaptunk a szüleinktõl, vagy más családtagtól. A Föld gazdagságát ingyen kapták az emberi teremtmények. Amikor adunk a rászorulóknak, akkor egyszerûen továbbadjuk, amit kaptunk. Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket ingyen kaptál a családodtól, a barátaidtól, a társadalomtól, Istentõl! Készíts egy másikat is azokról a dolgokról, amiket fizetség nélkül adtál családtagjaidnak, barátaidnak, a szükséget szenvedõknek! Egyensúlyban van-e a két lista? GONDOLATOK ARRÓL, HOGY MI ELÉG NEKEM A szabadság, vagy a megkötöttség érzésével tölt el, ha arra gondolsz, hogy kevesebb tárgyat fogsz használni? Motivál-e azoknak az embereknek a példája, akik teljes életet élnek kevesebb tárggyal is?

tarts ki

elég mindenkinek

	22. A LÉGGÖMBÖS PÉLDA “...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.” - Példabeszéd 30:7-9 Viola, a nagy utazás egyik résztvevõje Texasból elmesélte, hogy San Antonioban dolgozott egy Dockers nadrág üzemben, amíg a Levi-Straus át nem költöztette a részleget Közép-Amerikába az olcsóbb munkaerõ miatt. Azóta a többi kitett munkással együtt azon dolgoznak, hogy megkapják azt a hasznot, amellyel a Levi-Straus tartozik nekik. Késõbb együtt meglátogattunk egy ilyen üzemet, ahol a hondurasiak összevarrják a termékeket az északra induló exportra. A maquila bejárata fölött meglepve vettük észre a “Dockers” feliratot. Látogatásunk alatt az üzem vezetõje elmondta, milyen sok elõnye van ennek az iparágnak, hiszen fiatal férfiak és nõk százai jutnak megélhetéshez. Láttuk õket a varrógépek fölé hajolva, olyan gyorsan varrtak, ahogy csak tudtak, hogy meglegyen a napi normájuk. Ebédszünetben Viola odaült az egyik gép elé, amely ugyanolyan volt, mint amin Texasban varrt. Hogy örült akkor, hogy el tudja látni a családját! Miután kitették, nagyon nehezen éltek. A hondurasi üzemben az emberek százai sokkal kevesebb bért kaptak, mint Viola annak idején, de sokkal többet, mint addig bárhol másutt. -Daryl Yoder-Bontrager Annyira össze vagyunk-e kötve a világgal, mint egy léggömbben a levegõ, amely kipúposodik az egyik oldalon, ha benyomjuk a másikon? Minek kellene történnie ahhoz, hogy Violának is és a hondurasiaknak is elég munka jusson? Ismerek-e valakit, aki munkanélküli? A nekem elég nem elég! A nagy utazás lényege az, hogy ha jobban tápláltak, kevésbé stresszben élõk és boldogabbak vagyunk, akkor ne szûnjön meg kapcsolatunk a világgal! Azon kell munkálkodnunk, hogy a világ összes lakosa eljusson az “elég” szintjére. Ehhez meg kell változtatnunk azokat a rendszereket és struktúrákat, amelyek az egyik oldalon a bõséget, a másik oldalon a szükséget létrehozzák. A rendszerek megváltoztatása nehéz, és nehéz a “túl sok” kultúrájában az “elég” szintjén élni. Ezen a héten arról fogunk beszélgetni, hogy milyen lelki erõforrások kellenek a nagy út megtételéhez. Hívj meg ebédre egy olyan embert, aki munkát keres, hogy elmondja ezzel kapcsolatos tapasztalatait!
	23. AMERIKAI ÉTKEZÉSEK “...megkérdezte Jézustól: “Kit tekintsek felebarátomnak?” - Lukács 10:25-37 Az amerikai repülõjárat tömve volt. Az Egyesült Légitársaság egyik törölt járatának utasait is velünk utaztatták. A pilóta üdvözölt bennünket: “Örülünk, hogy elég helyünk van az Egyesült járat utasai számára is. Sajnos azonban nincs elég étel. Az “amerikai” utasoknak vacsorát tudunk felszolgálni, az “egyesült” utasoknak ásványvizet.” Elõször megkönnyebbültem, mivel “amerikai” voltam, de azután eszembe jutottak a mellettem ülõk. Szerencsére õk is “amerikaiak” voltak. És a többiek? Megosszam velük a vacsorámat? Az összest? Nem néztem semerre. Amíg nem látom õket, addig tudok enni. Szembesültem a kísértéssel, hogy “ne nézzek rá” az éhezõ, otthontalan emberekre szerte a világon. De tudom, hogy ha elfordul az ember, akkor kicsit érzéketlenebb és kevésbé emberi lesz. Ha nem rekesztem ki tudatomból a szükséget szenvedõket, sõt megosztom velük az ételemet, akkor emberibbé válok. - Dave Schrock-Shenk Milyen segítség kellene nekem ahhoz, hogy jobban odafigyeljek a szükséget szenvedõkre? Találkozom-e idõnként szegény emberekkel? Hogyan szokott ez történni? Választott lakóhelyemen milyen értékek és meggyõzõdések a mérvadóak? A legtöbb ember, akinek sok mindene van, soha nem néz azoknak a szemébe, akiknek kevés jutott. Még egyazon országon és városon belül is a gazdagok és a szegények két különbözõ világban élnek. A mai szentírási részlet egy szamaritániusról szól, aki megsajnált egy ismeretlen embert az út mentén. Felebarátaink azok az emberek is, akiket minden nap látunk, ha kinézünk az ablakunkból. Vegyél egy térképet arról a városról, megyérõl, ahol élsz! Utazócsoportoddal jelöljétek ki rajta azt a területet, ahol a gazdagok, ill. a szegények élnek! Kutasd fel a szegények múltját! Mindig is szegények voltak, vagy régen gazdagnak számítottak? Hogyan alakul ki a külön gazdag és szegény negyed? Jelöld be azokat a helyeket, ahol te és a csoport többi tagja él! Milyen érzéseitek vannak közvetlen lakóhelyetekkel kapcsolatban?
	24. A SZEGÉNYEK KÖNNYEI “...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” - Máté 25:31-40 Vietnámban a szegénység idõnként ráébreszt minket viszonylagos gazdagságunkra. Ly asszony az iparosodott északról megmutatta nekem, mennyire érzéketlenné válhatok a szegény emberek helyzete és érzései iránt. Újévkor Ly és Ngoc asszony, akik mindketten farmerek, rizst és gyümölcsöt hoztak ajándékba Hanoiban lévõ irodánkba. Amíg beszélgettünk, egy koldus állt meg a kapunál. Mi ülve maradtunk, nem is figyeltünk rá. De Ly és Ngoc asszony azonnal odamentek, és pénzt adtak neki. Az õ keresetük még a mi háztartásunkban dolgozó vietnámi emberekhez képest is kevés volt, minket, gazdag külföldieket nem is számolva. Mégis azonnal reagáltak a koldus kérésére, mert õk is voltak valaha hasonlóan nehéz helyzetben. Egyházi emberek lévén, keressük azokat a helyzeteket, ahol az élet nehéz. De szükségünk van más emberekre, hogy túl tudjunk lépni elszigetelõ gazdagságunk elõnyein. Ly asszony segített összeköttetést teremteni a szegény emberekkel, akiket szeretnünk kell Jézus tanítása szerint. Vagyonunk mértékétõl függetlenül örömmel, szabadon és nagylelkûen adhatunk. - Betsy Headrick McCrae Milyen érzéseket tápláljunk a szegény emberek iránt, hogy együtt érzõen és nagylelkûen forduljunk feléjük? Volt-e valaha olyan idõszak, amikor nem volt elég pénzem? Milyen érzéseim vannak emiatt a gazdagabb emberekkel szemben? Van-e személyes kapcsolatom valakivel, aki küzd a mindennapi megélhetésért? Ez a kapcsolatom mennyivel járul hozzá életismeretemhez? Beszélgess el valakivel, akinek az életében már voltak anyagi nehézségek! Mik voltak a legrosszabb és a jó oldalai ennek az idõszaknak?
	25. ELÉG EGYÜTTÉRZÉS “Csak öt kenyerünk van, és két halunk...Mindnyájan ettek, s jól is laktak.”- Máté 14:13-21 A Zaire-ben eltöltött három év során tanúja voltam sok közeli barátom abszolút szegénységbõl fakadó szenvedésének. Próbáltam segíteni, de gyakran úgy éreztem, soha nem elég, amit adok. Önkéntesi fizetésem 50$ volt egy hónapban, gyakran én magam sem jöttem ki belõle. Csak csepp volt a tengerben az a néhány dollár, vagy pár zacskó rizs, amit adni tudtam. Végtelen volt a szegénység. Méltatlankodtam, miért küldött engem Isten erre a helyre, hiszen csak nézem a sok szenvedést, és nem tudok segíteni. Idõvel megértettem, hogyan élik túl a nyomort a zaire-iek. Õk úgy hívják, hogy Afrikai Szolidaritás. Ha van valamilyük, megosztják. Ha szükséget szenvednek, barátokhoz, családtagokhoz fordulnak segítségért. Mindenki ad lehetõsége szerint, mert soha nem tudhatja, mikor lesz saját magának is szüksége segítségre. Csodálatos közösségi szellem épül ki, ha mindenki lehetõsége szerint ad. Önteltségnek tûnik azt hinni, hogy képes lennék vagy szükséges lenne magamra venni a világ terheit. Tudom, hogy Isten lehatárolt anyagi eszközökkel hozott ide, hogy részt vegyek mások szenvedésében Isten családjának egyik tagjaként. Annyit adok, amennyit tudok, Ha egymást segítjük, lehet, hogy elég lesz. -Krista-Anne Rigalo Megteszem-e amit tudok, ha nem tudom teljességre vinni a dolgot? Segítek-e, ha a segítségem nem elég nagy a szükséghez képest? Mit tehetek azért, hogy többet tudjak adni a szûkölködõknek? Mi az a probléma a világon, amely legjobban lesújt téged? Melyik az a szervezet, amely ezzel a speciális problémával foglalkozik? A Nagy Utazás milyen pénzmegtakarító változásra késztetett? Egy évig tedd félre a megtakarított pénzt! Havonta küldj egy csekket ebbõl az összegbõl annak a szervezetnek, amely a téged legjobban lesújtó problémát próbálja orvosolni! Ha újabb választásaid következtében idõd szabadul fel, dolgozz önkéntesként ennél a szervezetnél!
	26. “...nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.”- Rómaiaknak 6:5-14 Kedves testvéreim az “Elég Világából! Jól esik, hogy leírhatom gondolataimat útmutatótokhoz. Nekem túl sok mindenem van. Próbálok alacsonyabb színvonalon élni, ezért néha keményebben dolgozom, mint máskor. Családunk benzinfogyasztása például meghaladja azt a mértéket, ami elképzelésetek szerint megengedett. De világosan érzem, hogy Isten küldött erre a hivatásra és ebbe a közösségbe, ahol semmi nem elérhetõ gyalog vagy biciklivel, tömegközlekedés pedig nem létezik! Sokan közülünk jó emberek, de külsõ, nem önként választott körülmények között kényszerülnek élni. Az anyagi erõforrások igazságtalan elosztásának rendszerében vannak hátrányos helyzetû testvéreink, mi pedig ennek a rendszernek az elõnyeit élvezzük. Együtt kell éreznünk a hátrányos helyzetûekkel, ha változtatni akarunk a rendszeren, amit nem mi alkottunk, és amibõl néha képtelenségnek látszik a szabadulás. Megtartóbb életstílust szeretnék megvalósítani. Fájdalmas lesz, lelkiismeret-furdalással is fog járni, de ha életre szóló változásokat akarok elérni, akkor reménykednem kell, a lehetõségeket kell néznem, nem az elviselhetetlen terhet. -Susan Mark Landis Hogyan tudok az “elégért” küzdeni a nélkül, hogy elkeserednék, és bûntudatom lenne? Hogyan tanúsítják ezek a levelek az életemben felmerülõ kérdéseket? Kedves Susan! Feleségemmel, Carolynnal együtt, mi is próbáljuk egyszerûsíteni az életünket, mégis túl sokat fogyasztunk. Nem tudom, hogyan lehetne egy megtartó életformát megvalósítani. Tudom, mit kellene csinálni, az autót buszjáratra cserélni, hús helyett babot enni, a házunkat másokkal megosztani. De nincs elég lelki erõm, kreativitásom és indíttatásom, hogy megtegyem ezeket a dolgokat. Ön is ismeri életformánk néhány negatív következményét. Azt is tudjuk, hogy a szégyen miatt nem fogunk változtatni rajta. Túl sok szegény embert ismerünk a világban, ezért lehetetlennek tûnik a segítségadás. Meglehetõsen kellemetlen dolog a mai világban gazdag kereszténynek lenni! Mégis azt remélem, hogy az evangélium magában hordozza az ígéretet, amely felszabadít gazdagságunkból. Együtt kell dolgoznunk, hogy megérdemeljük ezt az ígéretet. A “nagy utazás” résztvevõi segítenek nekünk, hogy saját környezetünkben az “elég” szintjén éljünk 30 napig, miközben felfedezzük, hogy érdekes és élhetõ így az élet. Ön is, mi is konkrét útmutatókat szeretnénk azzal kapcsolatban, hogy mi az “elég”. Ha együtt keressük, meg fogjuk találni ezeket az útmutatókat. Békességgel: David-Scheock-Shenk Írj levelet a “Nagy Út” szervezõinek! Meséld el azokat a kihívásokat, amelyekkel szembesülsz, ha az “elég” szintjén akarsz élni! Írj az álmaidról - ahogy élni szeretnél! Mondd el, mire lenne szükséged, hogy közelebb juss az “elég” szintjéhez! Levélcím: World of Enough, MCC, 21 South 12^th Street, Akron, PA 17501.
	27. LÁTOMÁS AZ EGYHÁZAKNAK Mi az én látomásom az egyház számára? Hirdessük a hittel élõ embereknek azt a látomást, amelyet Jézus tanítása ihletett! A keresztények a 2000. évet jubileumi évnek kiáltották ki! Az egész világon elengedték a kölcsönöket, õsszegyûjtötték a pénzüket, és elosztották a szükséget szenvedõ emberek között. Az egyházak az úgynevezett harmadik világból munkásokat küldtek az Egyesült Államokba és Kanadába, hogy megtanítsanak minket, hogyan lehet autók és repülõgépek nélkül utazni, egyszerû, tápláló ételeket fõzni és pénzköltés nélkül szórakozni. Az egész nyugati világban a keresztények drasztikusan csökkentették a jövedelmüket és összeköltöztek elmélkedõ, aktív közösségekbe. Adóbegyûjtõk próbálják megfejteni, miért nem tartoznak többé olyan sokan a katonai adóval. Régebbi vagyonuktól megszabadulva azárnyal a lelkük! Járványként terjed az együttérzés, a békekötés és az öröm. A Szentlélek még a fajgyûlöletet, az osztályok közötti megkülönböztetést és a patriarkátust is legyõzi. A templomba nem járó emberek egységesen csatlakoznak a keresztényekhez, hogy Krisztus életében osztozzanak. Isten alkotó ereje, a Szentlélek együttérzése és öröme, Jézus feltétel nélküli szeretete árad az emberekre mindenütt. Ezt a forradalmat Jézus kezdte, aki teljesen emberi és teljesen Isteni, aki azért jött, hogy megtanítson minket az isteni erõ használatára, hogy olyanok legyünk, mint õ. - Nancy Brubaker Hogyan nyitok teret önmagamban a szentlélek munkálkodásának? Hogyan érthetem meg Isten szándékát a világgal kapcsolatban? A keresztények arra hivatottak, hogy saját erõforrásaikon túl is reagáljanak a világ nyomorúságára. Ehhez a hosszú távú munkához az ad erõt, ha nem felejtjük el Isten elképzelését az õt követõ emberekrõl. Jegyezd le egy papírra, mi történne a világgal, ha Isten minden teremtménye az Õ akarata szerint élne! Csoportotokon belül beszéljétek meg elképzeléseiteket, és azt a lehetõséget, hogy együttes munkával megpróbáljátok megvalósítani azokat!
	28. FORDÍTOTT IMÁDSÁG “Aki sokat gyûjtött, nem bõvelkedett, aki meg keveset, nem szûkölködött.” - 2 Korintusiaknak 8:8-15 “Isten, kérlek segíts, hogy a szegények meggazdagodjanak, és a gazdagok elszegényedjenek, hogy megtudják, milyen a szegénység. Azután kérünk Istenünk, mindenkit hozz középszintre, és egyenlõ ételt és pénzt juttass mindenkinek. Amen.” Ez volt a hétéves Ben vacsora elõtti imája. Születése óta keresztény szolgálatban dolgozunk, ezért sokat hallott az “elég” fogalmáról. Amikor a Zaire-i gyémántbányász faluban laktunk, Bennek két különbözõ játszópajtása volt. Az egyik Rupert, egy brit gyémánt specialista egyetlen fia, akinek mindenféle játéka megvolt, amit csak repülõgéppel el lehetett juttatni az ország belsejébe. A másik játszópajtás Sabu volt, az õ szülei menekültek voltak, házukat leégették Zaire egy másik részén. Azokon a napokon, amikor az édesanyja kimosta egyetlen ruháját, Sabunak otthon kellett maradnia. Ben nagyon jól érezte magát mindkét barátjával, de szinte soha nem játszottak hármasban. Ruperték házában távirányítós autóval és elektromos billentyûzettel játszott, Sabuval kis sártéglákat készítettek és kergették a csirkéket. Könnyedén váltott a vagyoni szélsõségek között. Ben nem azért imádkozott, hogy minden szegény ember gazdag legyen, hanem azért, hogy minden ember középszinten éljen. Megérezte az “elég” szabadságát. -Jeanne Zimmerly Jantzi A “mindenkinek elég” elképzelés része-e Isten tervének az emberiséggel kapcsolatban? Mit tanultam a “nagy utazás” alatt az “elégrõl”, és mit tudtam meg önmagamról? Ajándéknak tudjuk-e elfogadni az “elég” szintjét életünkön át? A “nagy utazás” végén visszatekintünk az elmúlt 28 nap tapasztalataira. A jövõvel is szembesülünk. A mai szentírás részlet Isten tervére hívja fel a figyelmet, mely szerint senkinek ne legyen “túl sok” vagy “túl kevés”. A “nagy utazás” tanulsága az, hogy sokunknak egyharmadára kellene csökkentenie a fogyasztását, hogy elérje az “elég “ szintjét. De mindannyiunknak hasznos elgondolkodni a “bibliai arányosság felszabadító paradoxonáról”, amirõl Anthony de Mello történetében olvashattunk a halásszal kapcsolatban. A jólesõ “elég” fel tud-e minket szabadítani a harácsolás elégedetlenségébõl? Elég lesz-e mindenkinek a Föld erõforrása, ha igazságosan osztjuk meg? Együtt kell-e másokkal szorosan dolgoznunk, hogy õk is megtapasztalják, Isten csodálatos tervét az emberek számára? Hogyan tudnánk gyermekeinkre egy olyan világot hagyni, ami elég lesz nekik és az õ gyermekeiknek? Útjaink különbözõek lesznek, az “elég” mindannyiunknak mást jelent majd. Bízzunk Istenben, aki teremtett minket, és aki végig fog vezetni bennünket az úton. Áldja meg az Isten néhol hosszú és fáradtságos utunkat, hogy boldogsággal haladhassunk rajta!

melléklet

ÖKOLÓGIAI NYOMAINK

Az emberek a Föld erõforrásait fizikai szükségleteik kielégítésére használják. A Föld erõforráshoz juttat bennünket, és elnyeli a szemetünket. A gabonaföldek és az óceánok élelmet adnak. Szenet, olajat és más tüzelõanyagot a föld mélyébõl kapunk. Az erdõk fái a papír alapanyagai, és a fosszilis anyagok égetésekor felszabaduló szén-dioxid elnyelõi. A kifosztott földön utak és épületek épülnek.

Ki lehet számolni azt a földmennyiséget, amely egy ember szükségleteinek fedezéséhez kell. Ezt a továbbiakban “ökológiai lábnyomnak” nevezzük.

Az ökológiai rendszerek, amiktõl függünk, megújulnak a természet segítségével. A halak szaporodnak, az erdõk terjeszkednek, a talajvíz pótlódik az esõvel. A fák oxigént bocsátanak ki, és szén-dioxidot nyelnek el. Úgy is használhatjuk ezeket a rendszereket, hogy rendszeresen megújíthassák magukat. Az emberek és minden élõ teremtmény megtartó módon élhet a Földön.

Ha azonban túl nagy stresszt okozunk ezeknek a természetes rendszereknek, akkor nem tudnak többé rendeltetésük szerint mûködni, és nem tudnak megfelelõ mértékben megújulni. A stressz mértéke attól függ, hogyan elégítjük ki szükségleteinket és mennyit használunk az erõforrásokból. A technológiai fejlettség lehetõvé teszi az emberek számára, hogy könnyebben jussanak hozzá az erõforrásokhoz, ami csaknem biztosan nagyobb fogyasztáshoz vezet. Azoknak az embereknek, akik fejlett technikát használnak, csaknem mindig nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a fejletlenebb technológiával rendelkezõknek.

Ez nem ítélet. Az embereknek nem azért van nagy ökológiai lábnyoma, mert “rosszak”, hanem azért mert házépítésükkel, munkába járásukkal, étkezési és öltözködési szokásaikkal kapcsolatban így döntöttek.

Döntéseiket a társadalom elvárásait követve hozták, nem gondolva arra, milyen hatást gyakorolnak ezáltal a Földre. Az “Ökológiai lábnyomunk” c. kiváló könyv ezt a fogalmat magyarázza meg. Nagyon olvasmányos, számadatok is találhatók benne, amelyek meghatározzák ökológiai lábnyomunk méretét. Mathis Wackernagel és William Rees írta, kiadó: New Society Publishers, P.O. Box 189, Gabriola Island, B.C. Canada VOR 1X0 or 4527 Springfield Avenue, Philadelphia, PA 19143

AZ ÁTLAGOS ÉSZAK-AMERIKAI ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Az egy országra jutó ökológiai lábnyom nagyságát úgy számolták ki, hogy összeadták a teljes lakosság szükségleteit fedezõ erõforrásokat, kiszámolták, mennyi földterület kell ezeknek az erõforrásoknak a biztosításához, majd elosztották a kapott földterület nagyságát az adott területen élõ emberek számával.

Egy átlagos kanadai ökológiai lábnyoma csaknem 4,3 ha/10,6 acre, nagyjából három városi tömbház mérete (ld. táblázat a köv. oldalon). Egy átlagos amerikai állampolgár ökológiai lábnyoma 5,1 ha/12,6 acre. Az Egyesült Államok lakosai a táblázat kategóriái között elég pontosan meg tudják keresni saját fogyasztási típusukat.

Egyikünk sem közvetlen lakókörnyezetébõl kapja a szükséges erõforrásokat, ill. nem ott szabadul meg a szemetétõl. Személy-gépkocsijainkba az üzemanyagot például gyakran távoli országokban hozzák felszínre, és finomítják. Kipufogógázunk a légkörbe jut, a szél messze tájakra elfújja.

Az iparosodott országok lakosai országhatárukon kívüli helyekrõl szerzik be erõforrásaikat, és oda hordják szemetüket. Például Lower Fraser Valley British Columbiában 4000 négyzetkilométer, 1 800 000 lakosa van. Az átlagos kanadai fogyasztásmintát feltételezve, az itteni lakosoknak 73 000 négyzetkilométer az ökológiai lábnyoma. Vagyis lakóhelyük területének 19-szeresét használják életstílusuk kielégítésére.

fogyasztási táblázat - egy átlagos kanadai földhasználata

számadatok = ökológiailag termékeny földterület hektár/fõ-ben megadva 1991-es adatok alapján.

	ENERGIA	DEGR.	KERT	TERMÕFÖLD	LEGELÕ	ERDÕ	ÖSSZES
élelem gyüm. zölds. állati eredetû termékek	0,33 0,14 0,19		0,02 0,02	0,60 0,18 0,42	0,33 0,33	0,02	1,30
háztartás karbantartási fenntartási	0,41 0,06 0,35	0,08				0,40 0,35 0,05	0,89
közlekedés gépesített magán gépesített tömeg áruszállítás	0,79 0,60 0,07 0,12	0,10					0,89
árucikkek csomagolás öltözködés könyv/újság szabadidõs felszerelés más fogy.cikk	0,52 0,10 0,11 0,06 0,10 0,15	0,01		0,06 0,02 0,04	0,13 0,13	0,17 0,04 0,10 0,03	0,89
szolgáltatások	0,29	0,01					0,30
ÖSSZESEN	2,34	0,2	0,2	0,66	0,46	0,59	4,27

Definíciók: energia = fogyasztott fosszilis energia; degr. = erodált föld vagy beépített környezet; kert: = zöldséges- és gyümölcsöskertek; legelõ = tejtermékek, hús és gyapjú termelésre; erdõ: = elsõrendû erdõs terület; szolgáltatások: = állami, oktatási, egészségügyi, szórakozási, stb.

AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA

Önmagában nem jelent problémát az a tény, hogy egy ország lakosai más országok erõforrásait használják. Ez még a szegény országokban is megtörténik. A probléma az, hogy a vagyonosabb társadalmak nagyon nagy területre terjeszthetik ki ökológiai lábnyomukat. Nem tudnak azonban több földet létrehozni. Túlméretezett ökológiai lábnyomuk “ökológiai deficitet” jelent a világ többi része számára. Ha a Föld ökológiailag termékeny területét (7,4 milliárd ha/18,2 milliárd acre) elosztjuk a világ lakosainak számával (5,8 milliárd), akkor meg tudjuk határozni a Föld erõforrásainak “tisztességes elosztásból származó részét”. E szerint minden embernek 1.5 ha/3.7 acre jutna szükségletei kielégítésére.

A következõ oldal táblázata szerint az indiaiaknak többet kell fogyasztaniuk, hogy elérjék ezt a “tisztességes” szintet. Kanadában és az Egyesült Államokban kevesebbet kell fogyasztaniuk az embereknek, hogy mindenkinek elég jusson, vagy meg tudjuk-e növelni a “tortát”?

Az emberiség jelenleg 4,8 milliárd ha/11,85 milliárd acre földterületet használ termõföldként és legelõként.1,7 milliárd ha/4,1 milliárd acre szükséges ahhoz, hogy megtartó módon kielégítsük faszükségletünket. 3 milliárd ha/7,4 milliárd acre kell ahhoz, hogy a fosszilis anyagok égetésekor keletkezõ szén-dioxidot elnyelje. Ez összesen 9,6 milliárd ha/23,7 milliárd acre, vagyis több, mint a jelenleg használható 7,4 milliárd ha/18.2 milliárd acre.

Hogyan lehet több földterületet használni a meglévõknél? Úgy, hogy az erdõket, a talajt és a levegõt kizsákmányolják, ennek következtében elvesztik regenerálódó képességüket és elvesznek a jövõ generációi számára. Közgazdasági kifejezéssel élve (természetes) tõkét használunk, hogy a jelenlegi fogyasztást finanszírozzuk.

Mivel nem tudjuk megnövelni a Földet, úgy tudjuk kielégíteni mindenki szükségletét, ha csökkentjük jelenlegi fogyasztásunkat!

átlagos, személyre bontott fogyasztási összehasonlítás

egy fõre jutó fogyasztás 1991-ben

	KANADA	USA	INDIA	VILÁG
szén-dioxid kibocsátás (tonna/év)	15,2	19,5	0,81	4,2
jármûvek 100 személyenként	46,0	57,0	0,20	10,0
papír fogyasztás (kilogramm/év)	247,0	317,0	2,00	44,0
fosszilis energia használat (gigajoule/év)	250,0	287,0	5,00	56,0
édesvíz fogyasztás (köbméter/év)	1.688,0	1.868,0	612,00	644,0
ökológiai lábnyom (ha/személy)	4,3	5,1	0,4	1,8

AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS MODELLJE

Ha meg akarjuk õrizni a Földet, ha azt akarjuk, hogy Isten minden gyermekének “elég” jusson, akkor azoknak közülünk, akiknek túl nagy az ökológiai lábnyoma, kevesebb erõforrást kell használnia, és kevesebb hulladékot kell termelnie.

Boldog, teljes életet élhetünk Isten rendelése szerint, ha a Föld erõforrásaiból csak a minket megilletõ részt vesszük el. Ehhez többségünknek egyharmadára kell csökkentenie fogyasztását, vagyis szén-dioxid kibocsátásunkat, fosszilis tüzelõanyag felhasználásunkat, papír és vízszükségletünket kb. 75 %-al kell visszaszorítanunk. Hogyan tudna így élni az ember Észak-Amerikában? A kérdést több oldalról lehet megközelíteni. Egyik: Az ilyen ember olyan házban él, ahol személyenként 250 négyzetláb a lakóterület. A ház szigetelése 50%-al jobb, mint az állam által meghatározott. A háztartásban napenergia melegíti a vizet, ez 100-szorosára csökkenti az ökológiai lábnyomot a fosszilis tüzelõanyaggal való fûtéshez képest. A ház valószínûleg egybe van építve más házakkal, ami tovább növeli a fûtés hatékonyságát.

A lakók a közös könyvtárban olvassák közös reggeli lapjaikat és magazinjaikat. Évente kevesebb, mint 6 000 km-t/3,720 mérföldet tesznek meg autóikon. A más államokban és tartományokban élõ rokonokat minden évben vonattal látogatják meg szabadságuk alatt. Biciklivel járnak munkába, hideg napokon busszal, vagy közös autókon.

Minden nyáron veteményezik a család. Trágyaként fõleg komposztot használnak. A befõzés és a fagyasztás családi és társadalmi eseménynek számít. Amit nem tudnak megtermelni, azt a helybéli parasztoktól és szövetkezetektõl vásárolják meg. A messzirõl szállított élelmiszereket különleges alkalmakra tartogatják. Születésnapokkor és évfordulókon összejön a vendégsereg, ilyenkor a világ más vidékeinek receptjeit is használják. Az ajándékokat otthon készítik, vagy az életmódjuk szerint élõ kereskedõknél veszik.

Az így élõ családok viszonylag kis költségvetése azt is jelenti, hogy sok szülõ részmunkaidõben dolgozhat. Felszabaduló idejükben segíthetnek gyermekeiknek a tanulásban, játszhatnak velük, segíthetnek a szomszédoknak, dolgozhatnak a kertben, olvashatnak és szolgálhatnak a templomi bizottságokban.

GLOBÁLIS OSZTÁLYOK

A “nagy utazás” egyik kulcsfontosságú elve az, hogy három globális társadalmi-gazdasági osztály létezik.

E három osztály nincs teljesen elválasztva egymástól. A Nyomorgók felsõ, és a Megtartók alsó szintje nincs messze egymástól. De általános megfogalmazásban az emberiség jól megkülönböztethetõen három csoportra tagolódik:

nyomorgók: A világon kb. 1.1 milliárd ember tartozik ide. A háztartásokban az egy fõre jutó jövedelem kevesebb, mint 962$ Cdn./700$ U.S. évente. Gabonát, gumós termésûeket és babot esznek. Nagyon ritkán jutnak tiszta vízhez. Fadarabokból, bádogból, ágakból készített házakban laknak. Gyalog közlekednek, esetleg állati erõ segítségével. Összességében ez az osztály alkotja a globális család egy-ötödét, de a globális jövedelemnek csak 2%-át kapja munkájáért.

megtartók: Ez a globális középosztály, kb. 3.3 milliárd ember. Tagjai 962/10 309 $ Cdn és 700/7 500 $ U.S. között keresnek évente. Fõként gabonaféléket esznek, néha húst. Rendszerint van tiszta ivóvizük. Masszív, de kisebb házakban laknak. Háztartásukban van elektromos áram, rádió, televízió, hûtõszekrény, mosógép. Busszal, biciklivel és vonattal utaznak. A globális jövedelem 33%-át keresik meg együttesen.

túlfogyasztók: körülbelül ugyanannyian vannak, mint a nyomorgók (1,1 milliárd ember). Az egy fõre jutó jövedelem több, mint 10 309 $ Cdn./7, 500 $ U.S. évente. Sok húst esznek, elõre csomagolt ételeket, üdítõket. Ételeik többsége távoli helyekrõl érkezik, eldobható csomagolásban. Házaik nagyok, fûtés és gyakran légkondicionálás van benne. Sok elektromos eszközük van, pl. hajcsavaró, szárítók számoló gép, konzervnyitók és órák. Akkor utaznak tömegközlekedési eszközön, ha repülõvel mennek. Ez az osztály, amely a globális család egy-ötödét teszi ki, a globális jövedelem 64 $-át keresi. Ez 32-szer több, mint amennyit a legszegényebbek keresnek.

Az Egyesült Államokban és Kanadában sok ember hiszi azt magáról, hogy a középosztályhoz, vagy a szegényekhez tartozik saját osztályán belül. Azonban aki a hivatalos szegénységi szint felett él ezekben az országokban, az a globális felsõ osztályba sorolható.

Errõl a gondolatról teljességében a következõ helyen olvashatunk:

A fogyasztói társadalom, és a Föld jövõje. - Alan Durning W;W;Norton, 1992.

globális társadalmi-gazdasági osztályok

nyomorgók

megtartók

túlfogysztók

népesség

1,1 milliárd

3,3 milliárd

1,1 milliárd

évi jövedelem

<$962 Cdn/
<$700 U.S.

$962 - $10309 Cdn./
$700-7500 U.S.

>$10309 Cdn/
>$7500 U.S.

fõételek

gabona, bab, gyökerek

gabona, néha hús

hús, elõre elkészített ételek

civóvíz

nincs

majdnem állandóan

mindig van

cház

kicsi, nem stabil

erõs, nem nagy

nagy, kényelmes

cfelszereltség

alig

villany, hûtõ, TV

számítógép, mikrosütõ, VCR

utazás

gyalog, állati erõvel

busz, bicikli, vonat

személyautó

Nagy utazás az elég világába

KALAND AZ ELÉG VILÁGÁBAN

FÜRDÉS AZ ELÉG TENGERÉBEN

Dave Schrock-Shenk

Miért, és milyen céllal születtem?

Melyik szentírási rész, vers, történet, ének vagy idézet foglalja össze az életrõl alkotott véleményemet?

Hogyan hatnak rám a körülöttem lévõ választási lehetõségek?

Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban. Késõbb az emberek tudtunkra adják, hogy szerintük indokolt és fontos volt-e a döntés.

Életvezetésem tükrözi-e a számomra legfontosabbnak tartott értékeket?

Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket, “ahol találkozik nagy örömünk a világ nagy vágyakozásával”.

Melyek azok az emlékeim, amelyek a legnagyobb örömmel töltenek el?

Mi a jó egyensúly az “alkalmazkodó örömszerzés” és a “holnappal való nem törõdés” között?

Találkoztam-e lenyûgözõ vendégszeretettel valakinek az otthonában?

Mi ad életemnek értelmet?

Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?

Vajon Isten Piakkal szemben megtartja-e a Máté:6 részben tett ígéretét?

Megadom-e azt az engem szeretõ embereknek, amire a legnagyobb szükségük van?

Meg tudom-e tenni, hogy kellõ idõt töltök szeretteimmel, és ezzel erõsítem kapcsolatunkat?

Vajon a tárgyaim tesznek-e emberi lénnyé?

Milyen hatással van életmódom a Földre?

Diris Daley

GONDOLATOK ARRÓL, HOGY MI ELÉG NEKEM

ÖKOLÓGIAI NYOMAINK