A hatóságok támadásáról

   Kedves Testvér!

Isten kegyelmébol, nem elmélkedjük a nagy hét eseményeit, hanem a különféle állami hatóságok aktív közremuködésével járjuk a magunk keresztutját.

1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott gyerekeket.
1998-ban lehetové vált, hogy a megyei gyermekvédelmi központtal szerzodést kössünk, és akkor egy elég jelentékeny összeget kb. 400. 000 lejt adtak egy-egy gyerek nevelésére. Elfogadták, hogy mivel a Katolikus egyház intézménye egész Erdély területérol fogadhatunk be gyerekeket.

Sajnos nálunk minden változik, homokra épül a román gyermekvédelem, mert átlátható, parlament által elfogadott törvények híján, mindenféle belso utasításokat kapnak az "illetékesek", melyek alapján a gyerekeket, mint valami csomagokat teszik, veszik.
Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy folyamatosan szaporodik az utca gyerekek száma, analfabéta tizen éves lányok szülik második, harmadik gyereküket a koldulásra. Ugyan az elkeseredett, végtelen nyomor, amely jellemezte a kilencvenes években, az állami intézetekben élo gyermekeket, ma a családjaik romjaiban vegetáló gyermekek mindennapjai. Elképzelhetetlen hidegben, nyomorban telik el nagyon sok jobbra érdemes gyermeknek a gyermekkora, anélkül, hogy valaki is rájuk nyitná az ajtót.

Mindenütt folyik a privatizálás, de a gyermekvédelemben nem. Jelenleg 500. 000 lejt ad havonta a gyermekvédelem egy általunk befogadott gyerekre. Még pontosabban, ez azt jelenti, hogy napi 0, 45 EUR kapunk mi, míg egy román állami intézetben lévo gyerek ugyan csak egy napra 5, 75 EUR kap. Tizen kétszer annyit ér a gyermek, ha állami intézetben van.
Sajnos mindez nem a gyermekek érdekeit szolgálja, egyszeruen fent akarják tartani a kommunista idokben kialakult helyzetet.

Természetes, hogy egy ilyen körülmények között, egy egyházi, magyar intézet szálka a hatóság szemében. Jelenleg ösz tuz alatt vagyunk. Tanfelügyeloség, gyermekvédelem, közegészségügyi ellenorök, tuzoltóság, megyei, városi hatóságok, jönnek teljes létszámban ellenorizni. Összesen nyolc testülettol voltak eddig nálunk egy hónap alatt. Egyszerre 20-30 személy jön, bejelentés nélkül, felforgatnak mindent, egészen furcsa kérdéseket tesznek fel a gyermekeknek, a kollégáknak. Én megéltem két kommunista házkutatást, ugyanannyira védtelennek, kiszolgáltatottnak, megalázottnak érzem magam emberségemben, most is, mint akkor.
A birokrácai hínárja, az engedélyek, és az ellenorök egymás mellé, alá, fölé rendezett kuszaságában szinte lehetetlen átlátni, nem hogy minden kérésnek eleget lehessen tenni.
Nem tudom, hogy kinek jó ez, de hogy nem a gyermekeknek, az biztos.

Szászvároson se különb a helyzet, tanúsítja ezt Marika, az ottani felelos vezeto levele, melyet csatolok.


Mindenek ellenére, hiszek a feltámadásban, a szeretet végso gyozelmében, és ebben a hitben kívánok örömteli boldog Húsvéti ünnepeket.

Szeretettel, Csaba t.

Marika csatolt levele:
Kedves Csaba t!
Újabb ellenorzés volt ma a házunkban. Ez hasonló a múlt rendszerhez. Ha már semmi kifogást nem találnak, (Megyei Gyermekvédelem, Megyei Rendorség, Polgármesteri Hivatal képviseloi negyedmagukba), akkor az az ellenvetésük, hogy miért van 4 tyúk a lábosban, miért van 50 literes fazék, és hogy Pityu miért származik Salamásról (Hargita megye). Hogy már ezerszer elmondták Csaba tv. -nek, hogy a más megyébol származó gyerekeket vigye vissza az illeto megyei hatóságokhoz. Erre elmeséltem a Tárkányi kislányok esetét, hogy ez elott 3 évvel a Székelyudvarhelyi ferences novérekhez irányítottuk a kis rászorulókat, de az óta se nézett rájuk még a kutya sem. Hát ha nem kellett senkinek, kellett nekünk.
Miért csak 3 szászvárosi munkatársunk van? Válaszoltam: Mert nehéz munka és nagyon kevesen vállalják, mert ez hivatás.
Ez az egész csak politika. A múlt héten amikor hívtam a nyílt beszélgetésre a szociális asszisztenst, nem jött el, mert azt mondta, hogy o csak oda mehet ahova a polgármester küldi. Ezek az emberek meg vannak fizetve, eloléptetést kapnak azért, hogy minket elbuktassanak. Nem lehetett könnyu dolga Jézusnak sem, amikor a farizeusok arra készültek, hogy lebuktassák. Hiszem, hogy a világot nem kell, mi megváltsuk, mert ezt megtette Jézus Krisztus. De, hogy minek kell nekik rendorséggel jönniük, mint régen a szekuritáté arany korszakában? ezt nem tudom.
Szegény Baba nénit letámadták mind a négyen, hogy mit képzel, hogy 4 tyúkból akar levest fozni 100 embernek??? A Szent Bernadett Napközi otthonunkba (zöld ház) is meglátogatták Violát, aki nagy lelkesedéssel fogadta. Bevonultak, végig kérdezték a gyerekek neveit, magyar tudásuk felol faggatták, hogy mit ettek reggelre, a tegnap mit ettek vacsorára, van e nekik "otthonuk"? Megkérdezték Violától, hogy mit keres itt ( a rendor tudott angolul), meddig marad? Meghallgattak a gyerekektol egy román verset, megkommentálták a gyerekek fekvohelyeit, majd szépen elköszöntek.
Annyi papírmunkát kérnek, hogy a gyerekekre már idonk sem marad.
Szeretettel: Marika és Erno