A
"Humanae vitae", a
"tabletta-enciklika" 30. születésnapját
ünnepli.
A kedélyeket idôközben már egy újabb tabletta
izgatja: itt a Viagra!
Johanna P. a parkon keresztül tolja a gyerekkocsit. Boldogan és nyugodtan alszik benne legifjabb fia. Két évvel idôsebb nôvére anyja kezét fogva megy. A két nagy még az iskolában van. Johanna gyakran megy a parkba a gyerekekkel, mindenekelôtt, hogy meneküljön a szûk lakásból, amit egyszerûen nem hattagú családra méreteztek. Férje keresete mellett egy nagyobb lakás szóba sem jöhet, és noha Johanna maga jól képzett, a két kicsi mellett gondolni sem lehet arra, hogy újra visszamenjen állásába. Johanna és férje a harmadik gyermek után elhatározták, hogy védekeznek, "természetesen", a fogamzási idôszakok megfelelô kihagyásával. "Aztán jött a következô kicsi", meséli a fiatalasszony. "Egyszerûen túlságosan szabálytalan a ciklusom, és néha lehetetlen volt, hogy teljes nyugalom mellett felkelés elôtt mérjem testhômérsékletemet, mikor a nagyoknak indulniuk kellett, és a kicsi bömbölt." Persze emellett örültek a kis Benjaminnnak, de a fiatal család még egyszer nem kívánta vállalni a rizikót. "Azóta szedem a tablettát. Andreas és én ugyan mindketten katolikusok vagyunk, a plébánián is közremûködünk, de egyszerûen nem tudom elképzelni, hogy ezzel Isten akarata ellen cselekszünk", mondja Johanna. "A helyzet nem az, hogy érvényesülésre hajtunk, luxus hobbijaink vannak, vagy egyáltalán nem akarnánk gyereket, egyszerûen meleg otthont akarunk gyerekeinknek, elegendô gondoskodást és megfelelô tanulási lehetôséget akarunk nyújtani számukra. Mi a helytelen ebben az elképzelésben?"
Felelôsségteljes szülônek lenni
Alapjában ebben semmi sem helytelen, mondja ki még a Második Vatikáni Zsinat is a "szülôk felelôsségérôl". "Teljes mértékben pozitív követelmény", ha a szülôk nem kívánnak több gyereket, mint ahányat el tudnak látni, mondja Hans Rotter morálteológus a KIRCHE INTERN-nel szemben. A vitatott pont azonban a módszer kérdése. Ez ma is ugyanúgy érvényben van, a tabletta-enciklika, a "Humanae vitae", amelyben VI. Pál pápa pontosan harminc évvel ezelôtt a fogamzásgátlás mesterséges eszközeit házastársak számára is megtiltotta. Ez annak idején sok hívô katolikus számára megrendülést jelentett, azonban ma a legtöbben hallgatólagosan figyelmen kívül hagyják. A morálteológus Rotter úgy tudja, hogy egy vatikáni morálteológiai kongresszuson már tíz évvel ezelôtt megállapították, milyen kevéssé fogadják el az enciklikát. "A katolikus házastársak 80 százaléka, a gyóntató atyák 70 százaléka, a morálteológusoknak pedig 90 százaléka nem fogadja el az enciklikát, pontosabban szólva a mesterséges védekezôszerek tiltását."
A vatikáni tabletta-bizottság
A fejlôdésnek ezt az irányát már az enciklika elôtt megsejtették. Leo Josef Suenens bíboros, brüsszeli érsek, már 1962-ben arra bíztatta XXIII. János pápát, hívjon életre bizottságot, amely újra szemügyre venné a születésszabályozást, amit 32 évvel korábban a "Casti connubii" enciklika még szigorúan elitélt. Ez a bizottság, amelyben néhány házaspár is közremûködött, utóda, VI. Pál alatt ülésezett elôször. Amint a bizottságban a hangsúly egyre inkább abban az irányban tolódott el, hogy a fogamzás elleni védekezés területén az egyház álláspontjának megváltoztatása mellett kell szavazni, a pápa tizennégy bíborost és püspököt küldött ki, "hivatalos bizottságnak" nevezte ki ôket, míg mások pusztán a "szakértôi" státust kapták meg. Ezek között az újonnan meghívott résztvevôk között szerepelt Karol Wojtyla, a mai II. János Pál pápa, aki mindenesetre nem vett részt a bizottság legutolsó ülésén. Tehát Wojtyla nélkül, de azért két olyan püspökkel soraikban, akik már korábban tagjai voltak a bizottságnak, 1966. június 20-n tizenöt bíborossal és püspökkel megkezdôdött az utolsó ülésszak. Heten közülük keményvonalas konzervatívok voltak: Alfredo Ottaviani, Joseph Lefebvre, Valerian Garcias és Lawrence Shehan bíborosok, valamint Carlo Colombo, Thomas Morris és Leo Binz püspökök. A résztvevôk között csak öt liberális beállítottságú volt: Leo Josef Suenens és Julius Döpfner bíborosok, valamint Claude Depuy, John Dearden és Joseph Reuss püspökök. Egyes résztvevôk bizonytalanságban voltak: senki sem ismerte John Heenan bíboros álláspontját, ugyanígy nem lehetett megjósolni José Rafael Pulido-Méndez latin-amerikai és Jean Baptiste Zoa afrikai püspökök döntését.
A kártyák rosszul álltak
Kezdetben úgy tûnt, a változtatásra hajlandók kártyái jól álltak, azonban a hangulat szemlátomást megváltozott. Senki számára nem volt meglepô, hogy Julius Döpfner müncheni bíboros érsek a tabletták elfogadása mellett lépett fel, azonban amint Gracias bombayi bíboros, aki hosszú éveken át folytatott harcáról volt ismeretes az indiai kormány születésszabályozási kampánya ellen, népe javára tekintettel a tabletták elfogadása mellett szólt, a vélemény egyre inkább a reformerek javára tolódott el, úgy hogy végül Bourges érseke, Lefebvre bíboros is kijelentette, számára nem jelent problémát, hogy csatlakozzék a többséghez. Rövid vita után, hogy pápának mind a többség, mind a kisebbség álláspontjáról küldjenek jelentést, arra a döntésre jutottak, hogy csak egy jelentést küldenek el, mert a bizottság nyilvánvalóan kétféle véleménye láttán a pápa esetleg azt gondolná, kötelessége az adott status quonál maradni. 1966-ban a bizottság átadta a pápának a zárójelentést, amelyben állást foglalt az egyházi álláspont megváltoztatása mellett a fogamzásgátlás ügyében. Noha megállapodtak abban, hogy nem adnak le saját kisebbségi jelentést, Ottaviani bíboros a kisebbségi álláspont négy további teológusával saját jelentést adott át a pápának, amelyben a status quo megtartása mellett léptek fel. VI. Pál pápa 1968. júliusában hozta nyilvánosságra "Humanae vitae" enciklikáját, amelyben szigorúan elutasította a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját.
Engedetlen hívôk
A Második Vatikánum ébredése után az egyház
népe tulajdonképp valami mást várt. Emiatt a hívôk
között nagy volt a csalódás. Nem kevés házaspár
komoly lelkiismereti válságba jutott, és egyes
gyóntatók nem tudták, mit tanácsoljanak
báránykáiknak. Az enciklika megjelenése utáni
augusztusban és szeptemberben az osztrák és német
püspökök a "Königsteini" és "Maria
Troster" nyilatkozatban a mesterséges
fogamzásgátló eszközök alkalmazását az egyes
házaspárok lelkiismeretére bízták. Ez bátor
döntés volt, amely annak idején nem utolsó sorban
König bíborosnak volt köszönhetô. Más országok
püspöki konferenciái is ezt az utat választották,
például az olaszok és franciák. Soha nem létezett
még olyan enciklika, amelyet kevésbé követtek volna,
mint a "Humanae vitae".
De ma, harminc évvel kiadása után, Róma számára a
"Humanae vitae"-vel azonosuló kijelentések a
püspökök és papok részérôl még mindig az
igazhitûség mércéjét jelentik. Andreas Laun
salzburgi segédpüspök még mindig úgy dicséri az
enciklikát, mint amelyben az egyház elôször mondott
nemet a szexualitás és a nemzés manipulációjára.
Sôt, a "Humanae vitae" "jelentôs
falat" emelt a hatalmasok azon kísérlete elé,
amellyel "egész népeket akarnak gyámság alá
helyezni éppen a nemzés érzékeny területén",
hangsúlyozza Laun. Ezzel szemben kritikusok azt a
kérdést vetik fel, hogy valóban nagy szolgálat-e
megakadályozni az embereket az aids terjedése elleni
védekezésben, vagy hogy szabályozhassák gyermekeik
számát olyan mértékben, hogy azokat táplálni is
tudják. A "Humanae vitae" "nôbaráti és
nôket felszabadító dimenziója", amelyrôl Laun
beszél, csak igen ritkán fedezi fel éppen magát a
nôt. Ugyanis a fogamzásgátlás minden úgynevezett
"természetes" módszerének dicsérete
mellett, amely által - ahogy Laun segédpüspök mondja
- "a férfiak is rávezetôdnek arra, hogy
alárendeljék magukat a nô ritmusának", és így
"a szeretet érdekében feltörjék a társadalomba
belekeményedett hatalmi struktúrákat", szívesen
hagyják figyelmen kívül, hogy igen sok nô éppen ezt
a módszert tartja ellentétesnek saját testi
ritmusával. Ugyanis éppen akkor nem szabad, amikor a
termékeny napok során a test különösképp alkalmas a
nemi érintkezésre.
A hívôk már régen elbúcsúztak a "Humanae
vitae"-tôl. Alig akad nô, aki a pápa tilalmára
hivatkoznék, ha megkérdezik, szed-e tablettát. Arra
még inkább hivatkoznak, hogy testüket nem kívánják
megzavarni mesterséges hormonokkal. Egy amerikai
tanulmány szerint a fogamzásképes korban lévô
amerikai nôk 60 százaléka védekezik mesterséges
eszközökkel, és csak három százalékuk él a
periodikus megtartóztatással. Sôt, egyes országokban
több katolikus nô védekezik mesterséges
eszközökkel, mint nem-katolikus, így például
Libériában 41 százalék katolikus, és csak 17
százalék nem-katolikus nô él ezzel a lehetôséggel.
A Viagra potencianövelô tabletta
Jelenleg az antibébi tablettánál sokkal több vita
folyik egy egészen más tabletta körül. A Viagráról
van szó, a világon elsôként megjelent hatékony
erekciós és potencianövelô tablettáról, amit az
USA-ban a Pfizer gyógyszerkonszern fejlesztett ki és
dobott piacra, nagy érdeklôdést keltve. Hosszú évek
óta impotens betegeknél újra létrejön az erekció,
öreg férfiak fiatalnak érzik magukat, és a férfi ego
megszabadul minden belsô kétségétôl. Mindenesetre,
hogy az Anya-Természet tudja mit csinál, amikor
idôsebb korban megtagadja a
"mûködôképességet", azt azok a
halálesetek bizonyítják, amelyek idôközben a Viagra
bevétele következtében álltak elô. Ezekben az
esetekben a szív nem volt képes lépést tartani a
visszanyert férfierôvel. A potencianövelô
tablettával kapcsolatos bizalmatlanság eddig ismeretlen
szövetségekhez vezetett. Az ismert feminista Alice
Schwarzer, az "Emma" nôi folyóirat kiadója,
éppoly bizalmatlan az új csodaszerrel szemben, mint
Heinrich Basilius Streithofen bonni domonkos páter.
Alice Schwarzer attól tart, hogy a Viagra igen hamarosan
"erotika-gyilkossá" fejlôdhet, amely nem a
szexualitást növeli, hanem azt éppen eltemeti, és a
férfiakat "fásult be-ki magatartásban"
rögzíti. A domonkos Streithofen a Viagra alkalmazását
"egyértelmûen természetellenesnek"
minôsítette. A Viagra "a férfi ágyék
mûtrágyája". A partner iránti gyengédséget,
jóságot, megértést és türelmet nem képes pótolni.
A Vatikánban higgadtabban szemlélik a dolgot és
remélik, hogy a tabletta következtében a
"szerelem termékenyebbé válik", amint azt
monsignore Claudio Sorgi, a pápai Laterán-egyetem
docense véli. Nem lát semmiféle "morális
ellenvetést", mert a tabletta bizonyosan jobb, mint
a "mesterséges megtermékenyítés minden
áron". Hans Rotter insbrucki morálteológus sem
lát "lényeges ellenvetést morálteológiai
szempontból" a Viagra ellen. Természetesen nem az
egyház dolga, hogy megítélje a Viagra orvosi és
lélektani hatásait. De alapjában pozitív dolog, ha
legitim kapcsolat keretein belül élénkíti a
szexuális érintkezés képességét. Azonban magától
értetôdô feladata az egyháznak az a hangsúlytevés,
amely rávilágít arra, hogy a szexualitás
területéhez a szeretet és gyengédség is
hozzátartozik.
Morális szempontból jelentéktelen, de a kis kék
tabletta mégis rejt bizonyos veszélyt a
szexuáltudományok szempontjából. Az Osztrák
Szexuálkutatási Társaság arra a következtetésre
jutott, hogy az általános Viagra-eufória igen
veszélyes. A potencia- és erekciós zavarok
férfiaknál "a legtöbb esetben az érintett
személy élettani és lélektani állapotának okaira
vezethetôk vissza, vagy a partnerek közötti kapcsolat
zavaraira, amelyek gyógyszeres úton nem
"kezelhetôk". Ezen problémákra inkább a
pszichoterápia, illetve a párterápia nyújthat
megoldást. Sok férfi azonban félelemmel tekinti az
ilyen terápiákat, és az ezekkel kapcsolatban
személyére, valamint partnere iránti bánásmódjára
vonatkozó kérdéseket, ezért szívesebben buknak a
gyógyszeripar ígéreteire, vagy mechanikai eszközök
használatára problémáik elsimítása érdekében.
Úgy tetszik, ez a körülmény Rómában kisebb
felindulást vált ki, mint a felelôsségteljes
házaspárok azon kívánsága, hogy gyermekeik számát
mesterséges eszközökkel is korlátozhassák.
Forrás: Kirche Intern 98/7. Fordította: Hampel Károly
***
(PS. A fordító "szerénytelen" megjegyzései: Harmadik gyermekünk, Eszter - két császármetszés után - a Vatikán által engedélyezett természetes védekezés "következtében" született meg, hála Istennek. Természetesen ô is császármetszéssel. Negyven évvel ezelôtt a szülészi sebészet ennyire volt képes, ezért Eszter után "kapuzárás" következett, ami az akkori felfogás szerint mesterséges fogamzásgátlásnak számított. Papi jóbarátaink végigkérdezése után magunk felelôsségére a kapuzárás - mi csak masninak neveztük - mellett döntöttünk, mondván, hogy a három meglévô gyermek számára fontosabb az édesanya, mint az esetleges távozás az életbôl egy méhrepedés következtében, nem is beszélve az ezzel együttjáró negyedik gyermek életének veszélyeztetésérôl. Aztán Eszter pontosan ugyanezt csinálta végig a maga három gyermeke érdekében, azzal a különbséggel, hogy idén hasfalsérv elhárítási okokból egy plasztikai mûtéten kellett átesnie. Az érem másik oldala, hogy ismeretségi és rokoni körünkben két olyan gyermek is él - már saját gyermekekkel is rendelkezôen - akik "gumis védekezés" ellenére fogantak és jöttek a világra. Megintcsak: hála Istennek.)