BOCS Fordító

56. szám

(III. évf. 1998 augusztus 6.)

TARTALOM

Folytatjuk a Megszentelt szexualitás c. fejezetet az utolsó elôtti résszel. A teljes szöveg a http://bocs.hu webhelyen megtalálható. Nem vonatkozik rá a Bocs Fordító impresszumában szereplô közlési szabadság!

A szokásos Környezeti nevelés könyvismertetés mellett hírt adunk (noha nem fordítás) az elsô Magyar Kereszteny Internet Konferencia szervezésérôl (jelentkezni a [email protected] címen is lehet).

1. Megszentelt szexualitás (3.)

A japán utak mentén és a rizsföldek közelében Dosojin áll faragott kôbôl - egy férfi és egy nôi isten olyan szorosan összeölelkezve, hogy egy szó, a Dosojin jelöli kettôjüket. Mindig boldogan mosolyognak. A japán gyermekek naponta látják, hogy férfi és nô kell ahhoz, hogy nôjön a rizs, hogy nôjenek az emberek, és ami még több, mindez örömteli! A "miriád teremtmény" a yin (nô) és a yang (férfi) egymásra hatásából jön; az univerzum energiája mûködik a yin és a yang által. Ez egy folyamatosan változó minta, mert ha valami a yin continuum mentén mozog és egyre több yint szerez, akkor végül visszafordul és a yang pólus felé indul. Ebben az ázsiai filozófiai rendszerben a szex nem messze a sarokba van hajítva mint egyfajta rendellenesség, hanem az élet minden aspektusának középpontjában áll. Természetes tehát, hogy a taoizmus fejlesztette ki a legkifinomultabb módszereket a szexuális energia kezelésére az emberi közösségen belül és emberek és természet között.

2. Környezeti nevelés: Mindennapok növényei a múltból. Történetek fogyasztásra alkalmas növényekrôl

3. Magyar Kereszteny Internet Konferencia


Cikkek, dokumentumok

Megszentelt szexualitás (3.)

Taoista szexuális rítusok

Mielôtt rátérnék a taoista szexuális szertartásokra, fel kell idéznünk az Ázsia nagy részén ismert "teremtés"-történet és az európai keresztény "teremtés" közti alapvetô különbséget. A dél-ázsiai alaptörténet egy fivérrôl és egy nôvérrôl szól, akik átvészelnek egy árvizet vagy más szerencsétlenséget egy "üreges tartályban". Mikor a baj elmúlt, rájönnek, hogy ôk az egyedüli emberek, ezért közösülnek és belôlük indul ki az emberi faj. Az "üreges tartály" a tökhéj, természetesen, és az emberi közösülés vérfertôzô, mert a töknövényen a hím és nô virágok ugyanazon az indán vannak. A tökhéj "az emberi faj anyja". "Megtámadhatatlan tény, hogy a tök úgy volt és van jelen az emberi kultúra történelmében, mint egy prototípusa, egy botanikus szimbóluma a teremtés gondolatának." Lathrap ennél is tovább megy: "égy következtethetünk, hogy metaforikusan a tökhéj az anyaméh, hogy az az egész univerzum, vagy még egyszerūbben, az egyetemes anyaméh." Az indán fejlôdô tök hirtelen és drámaian megnövekszik, benne vannak a magvak a tökhúsba ágyazódva. Az idô elôrehaladtával ez a "káosz"-állapot megváltozik: kemény, üreges lesz a héj, és az "élet csírái" benne felszabadulnak az egynemū pépbôl és csörögnek, kopognak bent, mintegy jelezve jelenlétüket a biztonságos üregben. A Lagenaria, a palackszerû tök, két kerekded részével, amelyeket az összehúzott középrész köt össze, különösen is "vetekedik a menny és föld, a yin (nô) és yang (hím) kiegyensúlyozott kozmikus formájával, amelyben az összekötô a ch'i (energia) üres, mégis vemhes ereje".

A tökhöz kapcsolódó teremtéstörténet végig jelen van a csendes-óceániai térségben Hawaiitól a déli-tengeri szigeteken át Dél-Ázsiáig, Kínát, Japánt, Afrikát is beleértve. Ideát, az eurázsiai kontinens parányi kiszögellésén, amelyet Európának hívunk, egészen más történet ismert. Egy hímnemû isten fent az égben megalkotta az egész természetet saját gondolataiból és az utolsó nap készített egy férfit, és a férfi bordájából egy asszonyt. Azon nyomban feltámad bennünk a "gondolatok és ideálok" és "el a földrôl" szellemisége. Még egy példán szemléltetni akarom a különbséget, amely a két teremtéstörténet között fennáll.

Egy télen át Svájcban laktunk, olykor elutaztunk Ausztriába vagy az olasz Tirolba hegyet mászni. Bárhová mentünk, a magashegyi városokban az út mellett, a falvak vagy a mezôk közelében ott láttuk a feszületet. A falubeli gyerekek naponta többször látják ezeket a feszületeket, ahogy iskolába vagy máshová mennek. Egy vérzô hímnemû istent látnak, aki szenvedô belenyugvással néz le rájuk. Ennek éppen az ellentéte a Dosojin, amit a japán gyerekek látnak naponta. A japán utak mentén és a rizsföldek közelében Dosojin áll faragott kôbôl - egy hím és egy nô olyan szorosan összeölelkezve, hogy egy szó, a Dosojin jelöli kettôjüket. Néha karjukkal ölelik át egymást, néha kezüket teszik a másik ruhaujjára (sleeve) (a közösülést szimbolizálva), de mindig boldogan mosolyognak. A japán gyermekek naponta látják, hogy férfi és nô kell ahhoz, hogy nôjön a rizs, hogy nôjenek az emberek, és ami még több, mindez örömteli!

Lefordítva ezt a két történetet filozofikusabb nyelvre, az európai hagyományban van egy férfi istenünk az égben, aki egyszer és mindenkorra megalkotott mindent. Bárminek az igaz szellemisége és valódi jelentése csak ebbôl az egy forrásból fakad. Isten teremtése folytatódik minden új és még drámaibb emberi áttörésben a tudományban, a technikában, a mûvészetben stb., stb., de ez mind közvetve ettôl a férfi istentôl jön onnan fentrôl. És ideát, egy kis sarokban hever az emberi szexualitás problémája. Enélkül persze aligha lehetnének újabb emberek, de ez nem igazán fontos, amikor a "komoly dolgokra" fordul a figyelem, a filozófiára, tudományra stb. A szex valamiképpen gyanús és mindenképpen kellemetlen és undok, mivel a testhez is van köze, nemcsak az agyhoz; hanem mégis szükség van rá, az újabb emberek létrehozása miatt. A dél-ázsiai hagyományban a szex mindennek a kezdeténél van jelen és a hagyomány és az élet minden fejlôdésének minden oldalán folytatódik. A "miriád teremtmény" a yin (nô) és a yang (férfi) egymásra hatásából jön; az univerzum energiája mūködik a yin és a yang által. Csakhogy ez nem pusztán egy dualisztikus modell szemben a monoteisztikus európai rendszerrel. Inkább egy folyamatosan változó minta, mert ha valami a yin continuum mentén mozog és egyre több yint szerez, akkor végül visszafordul és a yang pólus felé indul. Minden folyamatosan hat egymásra és kapcsolatban van. Ebben az ázsiai filozófiai rendszerben a szex nem messze a sarokba van hajítva mint egyfajta rendellenesség, hanem az élet minden aspektusának középpontjában áll.

Természetes tehát, hogy a taoizmus fejlesztette ki minden kultúra legkifinomultabb módszereit a szexuális energia kezelésére az emberi közösségen belül és emberek és természet között. Egészen mostanáig a taoista szexuális rítusokat elutasították a nyugati gondolkodók mint puszta babonát, de mikor a cambridge-i tudós, Joseph Needham kiadta Science and Civilization in China (Tudomány és civilizáció Kínában) címû vastag könyvének második kötetét, mindez megváltozott. Mivel ezeknek a technikáknak a célja az volt, hogy "növeljék az életadó ching mennyiségét a szexuális ösztönzéssel (stimulus), amennyire csak lehetséges... Az önmegtartóztatást nemcsak lehetetlennek, hanem helytelennek is tartották, mivel ellenkezik a Természet nagyszerū ritmusával, hiszen a Természetben mindennek van férfi vagy nôi jellege." Ezeket a szexuális technikákat az energia növelésére használták, de nemcsak férfi és nô között, hanem a csoporton mint egységen belül és az emberek és földjük között is.

"A Chhi kiegyenlítésének igazi mûvészete"

Ez a legfontosabb taoista szexuális rituálé neve. A férfi és nô "chhi-jének egyesítése" néven is ismerték, s gyökerei legalább az i. sz. 2. századig nyúlnak vissza. Mai tudásunk nagy része ezekrôl az ôsi rítusokról egy buddhistává lett taoistától származik, aki a "Hsiao Tao Lun"-t (Gúnyirat a taoizmusról) írta, hasonló modorban, mint ahogy a kereszténységre áttért pogányok írtak gúnyiratokat a pogány szokásokról.

A "Chhi egyesítésének" rítusa az újhold vagy a telehold éjszakáin mentek végbe, böjtölés után. Rituális tánccal - "a sárkány kígyózása, a tigris játéka" - kezdôdött, amely vagy nyilvános, csoportos, rituális közösüléssel, vagy az összes jelenlevôre kiterjedô egybekelések egész sorával végzôdött, utóbbiakra a templom oldalai mentén elhelyezett kamrákban kerül sor. K. Schipper szerint ez a "ch'i egyesítése", ahogyan ô fordítja, magában foglalja az "alkalmazkodást a naptári idôszakokhoz" - így az évszakonkénti nagyobb ünnepeken került rá sor.

A Huang Shu-nak, ennek a költôi liturgiagyûjteménynek, amely ezt a rítust is tartalmazza, töredéke maradt csak ránk. Azokat a könyveket, amelyek a taoista szexuális szertartásokat írták le, a Ming-dinasztia alatt nagyrészt elpusztították. Szerencsére néhány közülük fennmaradt, mert a 10. század körül a japánok lefordították ôket.

Mind a kínai szexuális rítusokban, mind a primitív törzsi szertartásokban a szex maga felfoghatatlan volt. Nem világos, hogy a kínai szertartásokban mely istenségek játszottak szerepet, de Maspero szerint valószínûleg a csillag-istenek, az öt elem istenei, vagy az emberi test különbözô részeit lakó és irányító szellemek.

A buddhista aszketizmus és a kunfuciánus prüdéria egyaránt megbotránkozott, így a hetedik század után nem volt több nyilvános Ho-Chhi fesztivál. Titokban a gyakorlat folytatódott a taoista templomokban a Sung dinasztia alatt is, a laikusok bizonyos csoportjai körében egészen a múlt századig. Amikor Needham 1945-ben Kínában volt a forradalmi harcoktól veszélyeztetett taoista dokumentumokat gyûjtve, sok régi (i. sz. 554-tôl fennálló) taoista monostort meglátogatott. Így lehetett komoly betekintése a taoista szexuális rituálét alátámasztó gondolatvilágba. Mikor megkérdezte "a taoizmus egyik legelmélyültebb tanulóját", hányan követik ezeket a szabályokat, ô így felelt: "Valószínûleg több mint fele a szecsuáni hölgyeknek és uraknak."

A "megszentelt közép"

Hogy megértsük, miért szenteltek a taoisták ekkora figyelmet a szexuális technikáknak, be kell látnunk, milyen fontos a medencekörnyék szerkezete a csontos középrésszel, a keresztcsonttal együtt. Mivel a nyugati kultúra akkora hangsúlyt fektet a racionális elmére (pontosabban az agykéreg - neo-cortex - bal féltekéjére), a legutóbbi idôkig teljes képtelenségnek tûnt a taoisták ragaszkodása az alsóbb elméhez, amely négyujjnyira helyezkedik el a köldök alatt (kínaiul tantien, japánul hara). Például az 1920-as években D. H. Lawrence-t kigúnyolták, mikor a "hasi idegközpont (solar plexus)" fontosságát hangsúlyozta; de az utóbbi két évtizedben, ahogy növekszik a Tai Chi és más tanok, az Aikido és a többi harcmûvészet, a Rolfinghoz hasonló terápiák népszerûsége, a medencekörnyéket kezdik tényleg "megszentelt közepünknek" elismerni, mint olyan területet, ahol a kozmoszt velünk összekötô energia áramlik. A szexuális funkciók, a magzati kor, a szülés, az étel feldolgozása, a mély érzelmek is ezen a területen összpontosulnak. A "megszentelt közép" a sacrumra, a keresztcsontra utal, erre a csontos lemezre; a "sacrum" névnek ugyanaz a latin gyökere, mint a "megszentelt (szakrált)" szónak. A keresztcsontot az az öt alsó csigolya alkotja, amelyek a felnôtteknél egyetlen görbe pajzsformájú lemezzé olvadnak össze. Mivel a teljes medenceöv izmai idekapcsolódnak, ez az a terület, amely emberré tesz minket. A megnövekedett emberi agy csak akkor fejlôdött ki, amikor már valóban sajátunkká vált a felegyenesedett testhelyzet. Sôt, mindazok az izmok, amelyeknek szerepe van a járásban, állásban és ülésben, itt futnak össze. Ezek közül az ágyéki (psoas) izmok a legfontosabbak az emberi, felegyenesedett tartás kialakításában; a szeméremcsonti-farkcsonti (pubo-coccygeus) izmok pedig, amelyek a lábakat a gerinc belsô oldalához kötik és felfelé haladva a medence szélét a bordákhoz és a mellcsonthoz erôsítik, szó szerint összetartanak minket. Ez a két nagy, erôs izomcsoport a medencekörnyéken keresztezôdik, a nemi szerveket körülvéve.

A Rolfing-terápia javító hatása nagyrészt a kultúránkban annyira jellemzô túlságosan merev hasizmok kilazításában áll. Az ágyéki izmok így felszabadulnak és rendeltetésüknek megfelelôen mûködnek; a test pedig átszervezôdhet, hogy immár helyes viszonyba kerüljön a gravitációval. Laboratóriumi kísérletek bizonyították, hogy ezeknek az izmoknak a felszabadulása csökkenti, sôt gyakran teljesen megszünteti az akut szorongás állapotát, amely annyira elterjedt a kultúránkban. Ez az összefüggés a "mentális" állapot (ahogyan gondolunk rá) és ennek az izmok irányítása általi gyógyulása között kifog az általános nyugati logikán; a kínaiak azonban mindig is úgy tekintettek a "tantienre", a medencekörnyékre, mint a "másik" elme székhelyére. A tantien nemcsak központja az erôs érzelmeknek, hanem ha a Tai Chi segítségével fejlesztjük, képes érzékelni más emberekben is ezeket az érzelmeket, és jelzi a földben rejlô energiaáramokat. Például vízkeresôkkel végzett mai kísérletek bizonyítják, hogy a vízkeresô testében éppen a medencekörnyék az a hely, amely jelzi a föld alatti víz jelenlétét.

A legôsibb harcmûvészetet, a Tai Chit a kínai hegyekben, a taoista Shaolin monostorban fejlesztették ki. 108 módozatának mindegyike pontosan a fent leírt izmokkal foglalkozik. Ezek az izmok, amelyeket a Tai Chi felszabadít, elengedhetetlenek a taoista szexuális rítusok gyakorlásához. A férfiak számára azért, mert ezek az izmok kellenek az ejakuláció nélküli orgazmus taoista módszeréhez; a nôk számára azért, mert a hüvelyi orgazmus pillanatában a farkcsonti izmok, megfelelô gyakorlás után, azonnali tudatos erôfeszítés nélkül elzárják az ondó útját, és így automatikus fogamzásgátlóként mûködnek, ha szükséges. Ez utóbbi technika magyarázat lehet az elsô antropológusok zavarba ejtô beszámolóira: egyikük, Jane Belo, a csendes-óceáni szigetvilág déli részén megfigyelte, hogy a nôk nem használnak fogamzásgátló szert, gyermekük mégis csak a férjüktôl született, bár a törzs más tagjaival is szeretkeztek, ha a férjük halászni volt.

Bob Klein, mikor a "kezek nyomása" nevû Tai Chi-gyakorlatot írja le, megjegyzi, hogy ez "hatásos gyakorlat a szeretkezéshez". Így folytatja: "A szexben semmi helye a mechanikus technikák bemutatásának. Megkívánja, hogy beleadjuk magunkat az energiák áramlásába, és feladjuk az elszigeteltség érzését. A szexnek nem szabad olyasminek lennie, amit valaki valakinek 'csinál', hanem egy 'nem-tevésnek' kell lennie, amelyben két 'test-elme' egyesül és spontán játszik az energia'mezôben'." Így is fel lehet fogni, hogy "energiát váltunk egy másik személlyel. Ezt az energiát szabadon adjuk."

Ez az energia az ember lábainak szétválási pontjához kötôdik, ahol a nagyobb szeméremcsonti-farkcsonti izmok találkoznak. Ezeknek az izmoknak a fejlesztése férfiaknál és nôknél egyaránt automatikusan meghosszabbítja az orgazmust.

A férfiaknak szól ez a kínai mondás: "Csak akkor törekedj ejakulációra, ha gyermeket akarsz nemzeni, de különben a legjobb, ha visszatartod az ondót és a belsô szervek táplálására használod." Az orgazmushoz nem kell az ejakuláció. Bizonyos, hogy ma, túlnépesedett világunkban a férfiaknak legtöbbször nem szükséges az ejakulációra törekedni. Van is egyfajta szabály arra, milyen gyakran ejakulálhat egy férfi biztonságosan, anélkül hogy a testben található más fontos mirigyek kiürülnének. Az évek számát meg kell szorozni 0,2-del. Például egy harmincéves férfi esetében: 30 x 0.2 = 6 naponként ejakulálhat úgy, hogy egyensúlyban maradjon. Ha hat napnál ritkábban ejakulál, táplálékot halmoz fel a többi szerv számára.

Hogyan lép fel az orgazmus ejakuláció nélkül? Ez igazán egyszerû. A férfi vagy a partnere megnyomja a tu-mo akupresszúrás pontot. Ez a csôszerû berendezés a végbélnyílástól a péniszig halad a lábak között. Könnyen megérezhetô, ha a hímvesszô merev. E csô mentén van a tu-mo, félúton a végbélnyílás és a here között. Mikor már-már orgazmusra kerülne sor, meg kell nyomni és elmarad az ejakuláció - sôt, aki már begyakorolta ezt a módszert, még teljesebb orgazmusai lehetnek. Mivel ez a technika a szexuális kapcsolatteremtésben és a születésszabályozásban is jelentôs, pontosabb részleteket is közlök róla. Ha a pont nyomása túl közel esik a heréhez, az ondó a húgyhólyagba kerül. Ez nem káros, de nem is hasznos a többi szerv táplálása szempontjából. Amikor valaki még tanulja ezt a módszert, ajánlott, hogy a szeretkezés után vizeletét ürítse egy üvegbe: ha zavarosnak tūnik a vizelet, ondó van benne, jelezve, hogy túl közel esett a pontnyomás a heréhez. Ha egy darabig állni hagyjuk a vizeletet, látható, ahogy az ondó lesüllyed az üveg aljára. Következô alkalommal tehát a végbélnyíláshoz közelebb keressük a tu-mo pontot.

Kétféleképpen is bekerülhet a visszatartott "ondó" a test többi részébe. A kínai orvostudomány szerint a prosztata kapcsolatban áll a többi miriggyel. (Ezt a nyugati tudomány természetesen nem ismeri el.) Ez az egyik út - a másik pedig, hogy az ondót a prosztatából a véráram veszi fel és viszi másfelé. Ajánlott, hogy nem sokkal az orgazmus után, mikor a tu-mo pont nyomásával tartottuk vissza az ejakulációt, végezzünk egy rövid gyakorlatot. Szorítsuk össze a végbél záróizmát és húzzuk felfelé a testbe, erôs préselés közben. Ez segíti a prosztatát, hogy visszakapja rendes méretét, és az ondót, hogy a prosztatából kikerülve a véráramba és máshová jusson. A gyakorlat a késôbbi, prosztatával kapcsolatos zavarokat is megakadályozza.

Mikor ezeket a kínai technikákat tanuljuk, nagyon hasznos, ha a nemi szerveket jelölô, tájképbôl vett, költôi kifejezéseiket is átvesszük. Egyrészt ezeknek a "költôi" neveknek a használata felszabadítja a a nemi szerveket azokból a pejoratív összefüggésekbôl, ahová a nyugati hozzáállás helyezi ôket, másrészt pedig magához a földhöz kapcsolja ôket, ahonnan származunk. A férfiaknál a here "a sors kapuja", "a sötét határ" a tu-mo pont, amelyet meg kell nyomni, hogy az ondó visszakerüljön a testbe; a pénisz a "jade-csúcs". Más nevei: "pozitív csúcs" és "yang-csúcs". A nôi nemi szerveket általában véve így nevezik: "a szerelem anemónája", "barlang", "vörösérc-hasadék", "arany barázda", "jade-barlang", "jade-kapu", "misztikus barlang", "misztikus völgy", "gyönyörgrotta", "drága olvasztótégely" és "titkos barlang". A méh neve "Vörösérc-barlang", a méhszájé "Virágszív", a szeméremajkak pedig "a Líra Húrjai".

Hasonlóságok a taoista és a primitív szexuális technikák között

Mind a primitív társadalmak, mind a taoizmus ritualizált szexualitása egészen más gyökerekrôl fakad, mint a nyugati kultúrák szexuális tevékenysége, ahol a hangsúly mindig is az utódnemzésen volt. Az utóbbi kultúra esetében a férfiak ejakulációjának nagy jelentôséget tulajdonítanak, mert összekapcsolják a termékenységgel és a férfias egóval. Ezzel szemben a rituális szex legfôbb szempontjai a "gyakorlás kettesben" (dual cultivation), továbbá a kötôdések erôsítése a csoporton belül és a természettel. E funkciók közül egyik sikeréhez sem kell az ejakuláció, így az itt jelentéktelenné válik. Ez a hozzáállás teljesen megszüntet néhányat a férfiak legfontosabb érzelmi problémái közül, amelyek a nyugati kultúra által "korai magömlésnek" és "impotenciának" minôsített jelenségekhez kötôdnek. E két kategóriát valójában az ejakuláció túlhangsúlyozása hozta létre. Megszabadulva a "szex a fejben" állandó, legfôbb gondjától az ejakulációval, a "jade-csúcs", ahogy a kínaiak hívják a péniszt, természetesen mūködik, amint a természet meghatározta, kivéve fizikai alkalmatlanság esetén.

A rituális szex során, amely nem korlátozódik a nemi szervek területére, az egész test és az agy is ismételt ösztönzô ingereket kap hosszú idôn keresztül. Ez a "központi idegrendszer felhangolásához" (tuning) vezet; ezt itt röviden összefoglalom. Általában ha vagy a paraszimpatikus, vagy a szimpatikus idegrendszer ösztönzést kap, a másikra ez gátlóan hat. Azonban a "felhangolás" akkor lép fel, ha az egyik rendszer olyan hosszan és intenzíven mūködik, hogy túltelítetté válik és átcsordul a másikba, amelyik ekkor szintén aktiválódik. Ha az ösztönzés elég hosszú, a felhangolás következô fázisa is bekövetkezik: mindkét automatikus rendszer egyidejū kiválasztása a középsô elôagyi köteget hozza stimulált állapotba, amely így nemcsak a gyönyör érzését indukálja, hanem, különösen elmélyült állapotban, létrehozza a mindenséggel való egység, egyesülés élményét. A felhangoltságnak ez a szakasza a jobb agyféltekének juttatja a vezetô szerepet, így olyan problémák is megoldódnak, amilyeneket a racionális bal agyfélteke megoldhatatlannak ítélt. Ráadásul a szexuális rítusra jellemzô ismételt mozgások erôs ritmusa pozitív limbikus (állati agyi) mūködést eredményez, amely megnövekedett szociális összetartásban nyilvánul meg: emiatt olyan sikeresek ezek a rítusok kötôdéseket erôsítô mechanizmusoként. Mindezek a jótétemények, amelyek a "felhangolást" követik, még inkább érvényesek a rituális szexre; ez a "felhangolás" azonban nem léphet fel a nyugati típusú szexre jellemzô gyors orgazmus során, arra programozva, hogy a szex csak a nemzést szolgálhatja. Ez az orgazmus csak a pillanatnyi szexuális feszültséget vezeti le. A rituális szex igen hosszú idôt igényel ahhoz, hogy a "felhangolás" elérje a test összes egymáshoz kapcsolódó rendszerét. Li T'ung Hsuan 7. században írt kommentárjában a természet egészével kapcsolja össze a jade-csúcs mozdulatait az "ezer szerelmes döfés" közben: "Mély és sekély, lassú és sebes, egyenes és ferde döfések semmi esetre sem egyformák... Egy lassú döfésnek olyannak kell lennie, mint a ponty rángó mozgása, mikor a horoggal játszik; a gyors döfésnek meg, mint a szél ellenében szálló madár röpte."

A taoista szexuális technikák az egész testet érzékennyé teszik; a nyugati kultúrában azonban az élet szenvedélyének nagy részét a nemi szervekre korlátozódó szexualitás keskeny mezsgyéjére kényszerítettük. De ha bármikor egész lényünkkel reagálunk, az egész lét jelen van, és mivel az egész-lét szexuális, a szexualitás jelen van egy ilyen reakcióban, amely bármivel kapcsolatban bekövetkezhet: egy állattal, egy virággal, magával a világgal. D. H. Lawrence-t azért is kritizálták, mert a természetre egész lényével reagált. Egy nap Lawrence begyöpösödött századeleji kiadójával, Ford Madox Forddal sétált, irodalmi dolgokról beszélgettek, mikor Lawrence hirtelen "ideiglenesen megôrült" Ford szerint. Letérdelt és gyengéden megérintette egy közönséges virág szirmait és "majdnem szex-fölötti szenvedélyes gyönyörbe" merült. Ford elismerte, hogy ez "túl zavaró" volt számára. A nyugatiak általában nem szeretik, mikor valaki a szexet és a természetet ilyen bensôséges módon köti össze. Mivel tudtommal Lawrence az egyetlen nagy angol nyelvū író, aki képes volt ilyenfajta viszonyra a természettel, késôbb visszatérek az életmūvére.

Jaime de Angulo az indián törzsek rituális szexualitásáról

A taoista szexuális gyakorlatokról szóló írások több mint ezeréves múltból erednek; de ha a téma a primitívek rituális szexualitása ebben az országban, nincsenek írott anyagaink ezektôl a népektôl, mert ôk maguk nem tudtak írni-olvasni. Az antropológusok ugyan írtak ezekrôl a dolgokról is, de csak a látható megnyilvánulások alapján. Szerencsére, személyes adottságai és életkörülményei nagyon különös összejátszása miatt Jaime de Angulo beszámolt néhány egyedülálló betekintésérôl az indiánok saját felfogásába, ahogyan a szex világukban elfoglalt helyérôl vélekedtek. Röviden összefoglalom az életének e helyütt legfontosabb mozzanatait, amelyek lehetôvé tették számára ezt a betekintést.

1912-ben szerezte orvosi diplomáját Johns Hopkinstól és az USA hadseregében volt pszichiáter. Mikor egy kaliforniai farmon dolgozott, összebarátkozott az achumawi munkásokkal, így kezdte nyelvi tanulmányait. Késôbb a Pit River indiánokkal élt. 1915-ben találkozott Alfred Kroeberrel és Paul Radinnal, akik mindketten kiváló antropológusok voltak abban az idôben. Kroeber, miután felismerte Jaime nyelvi tehetségét, Berkeleyben fogta, hogy két tantárgyat tanítson: pszichiátriát és a primitív emberek gondolkodásmódját. De Jaime nem maradt hosszan az egyetemen, mivel nem vonzotta az akadémiai pálya. A következô tizenöt év során tizenhét újabb indián nyelvet tanult meg, és valamiféle sámánként vált ismertté.

A sámáni tudás, az egyetemen tanult pszichiátria és orvostudomány, meg bámulatra méltó nyelvi tehetsége tette elérhetôvé Jaime számára az indián gondolkodás azon területeit is, amelyeket más fehér emberek elôl eltitkoltak. Robert Duncan, a költô volt de Angulo gépírója annak utolsó éveiben. Egy interjúban, amelyet Bob Callahan készített vele a Turtle Island Presstôl Duncan elmondta néhány szempontját annak, amit Jaime felfedezett. Arról számol be, hogy Jaime az indiánoktól vette a gondolatot, "hogy az ember nemcsak az élô és a holt között mozoghat, mint a sámánizmusban, hanem egyik nembôl is átmehet a másikba. Š elég ésszerūnek találta az indián gondolkodást. Mi összezavarodunk olyasmitôl, mint a homoszexualitás. De a nem és a nemi létforma (sex and gender) nem ugyanaz... Egyszer, mikor összekevertem ezt a két dolgot, Jaime azt mondta, nyugatiasan gondolkodom, azt hiszem, hogy a férfi és a nô, azok nemi létformák. Az indiánok számára öt nemi létforma létezhet a nyelvben is, a törzsben is."

Az angol nyelv csak három nemi létformát különböztet meg: a hím-, a nô- és a semleges nemet. Több forrásból is úgy tudjuk, hogy akár tizenegy-tizenöt nemi létforma is létezhet egyes törzsekben: más szóval tizenegy-tizenöt különbözô módja a férfi- vagy nôi létnek. Az egyik nembôl a másikba való átmenet legismertebb példája a contraire (ellentétes, ellenkezô) bizonyos Plains indián törzsekben. A "Vihar" befolyása alatt egy ilyen ember összeházasodhatott egy harcossal és kiválóságként tartották számon.

Évek óta vezetek különbözô munkacsoportokat, és bárhol is említem Jaime tudását ezekrôl a szexuális szerepekrôl, mindig tesznek fel kérdéseket ezen szerepek természetérôl. Jaime természetesen nem dolgozta ki ôket részletesen, de Margaret Mead röviden érintette ezt a tárgyat Psychologic Sex Gender and Sex Role Assignment (Pszichológiai nemek és nemi szerepek kiosztása) címû írásában. Megemlíti, hogy a mi kultúránkban "csak két jóváhagyott nemi szerep" áll a gyerekek elôtt, míg bizonyos primitív vagy hagyományos társadalomban jóval több van. Hogy némi képet adjon a lehetôségekrôl, megállapítja:

A legismertebb szexuális pályafutásokat így lehetne jellemezni:

1. Férjes asszony, aki gyermekeket szül és nevel.

2. Házas férfi, aki gyermekeket nemz és gondoskodik róluk.

3. Felnôtt férfi, aki nem házasodik és nem nemz gyermeket, de bizonyos elôírt szociális funkciókat tölt be, amelyek a cölibátus, szexuális önmegtartóztatás, a nemzésrôl való lemondás, a szertartásos szexuális engedmények speciális formái, a más férfiakra érvényes szociális megszorítások alól való felmentés különbözô módjait foglalhatják magukban.

5. Bizonyos személyek, akiknek különleges, nem nemzésre irányuló szertartásos szerepe fontos. Olyan szerepek ezek, amelyekben kötelezô az ellenkezô nem ruhájának és viselkedésének az átvétele különbözô formákban, így a külsô nemi jelleget figyelmen kívül hagyják vagy eltitkolják; pl. a sámánok stb.

11. Korhoz kötött nemi szerepek, mint amilyen a serdülôktôl elvárt homoerotikus magatartás; a szexuális kapcsolatok megszüntetése, amit elvárnak a háztartások idôsebb vezetôitôl stb.; helyenként kötelezô az engedékenység a házasság elôtt és a hûség utána, vagy a szüzesség elôtte, és a szabad élvezet utána; van, ahol az özvegyektôl elvárják, hogy ne házasodjanak újra, illetve ne létesítsenek újabb szexuális kapcsolatot.

Mead rámutat, hogy ezek a felnôttszerepek egyenként, vagy akár együtt is létezhetnek ugyanabban a társadalomban. Megállapítja: "Összefoglalóan elmondható, hogy a szexuális szerepek megoszlása sokkal összetettebb lehet más kultúrákban, mint a mienkben, és hiba lenne túlzott elvi struktúrát építeni a mai amerikai nevelési erôfeszítésekre, amelyek arra irányulnak, hogy minden gyereket bevezessenek egy aktív és kizárólag heteroszexuális szerepbe legális, monogám egységeken belül."

Visszatérve a Jaime de Angulóról szóló interjúra, Bob Callahan megjegyzi: "De Angulóval, majdhogynem elôször, olyan képet kapunk az ôsi Amerikáról, amely szexuálisan is kiegészült, egy olyan mitologikus kép ez az amerikai indiánokról, amely szexuálisan is igényes az egyes karakterek egyéni identitására lebontva. Úgy értem, ez mindig is megvolt, de most itt ez a rendkívüli ember, aki egyenesen rátapint."

Duncan így felelt: Igen. Újra elmondom, Jaime nem feltétlenül a férfiban és nôben határozta meg a nemiséget. Ez nincs nemhez kötve ilyen módon. Ez az, akivel ténylegesen kefélni lehet. Na de ez lehet egy fa, egy szikla... Mi összezavartuk a generációt a reprodukcióval és a termeléssel, és így, mivel még a magántulajdont is belekevertük, a gyermekeket összezavarjuk a "mi" gyermekeinkkel. És nem tudunk megérteni egy olyan társadalmi szerkezetet, ahol a törzsnek mint egésznek vannak gyermekei... Még mindig a "mi nemzedékünkre" használjuk a generáció szót. Az én generációm volt a "dzsessz"-nemzedék. Ily módon már megértjük, mi a generáció. Az egész társadalom termeli újra önmagát, és ehhez a társadalomhoz tartoznak a gyermekek... Jaime történeteiben mindenki a nemzedékek folytonos világában létezik, ahol a gyermekek az egész világé, amelyben élnek, így hát nagyon rossz gyerek az, aki nem tiszteli Fa Atyát, vagy bármely más elemét a szülôvilágának.

A "nemzés" szó a szótár szerint ezt jelenti: "elôidéz, élôlényeket hív létre". Ha mindezt Jaime szemszögébôl vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy az emberiség egyedül nem nemz gyermekeket; ehelyett az egész élô környezet az, amely létrehívja a gyermeket és életben tartja - a levegô, a talaj, a növények és állatok a közvetlen környezetében. Mi a földön elfoglalt helyünk gyermekei vagyunk. Ez az, amiért a föld, a szex, az evés megszentelt; a taoizmusban ezek mind ugyanannak az energiafolyamnak a részei. Az amerikai indiánok újra és újra elismerik "mind a rokonainkat" a megszentelt veszôdségekben (sweats) - a forró sziklákban, a sziklákról lezúduló vízben, a füvekben - mind egyazon család részei.


Eredeti cím: Dolores LaChapelle: Sacred Land, Sacred Sex, Rapture of the Deep.
Nyelv: angol
Forrás: Sacred Sex c. fejezet, 250-268. oldalak


Környezeti Nevelés

Mindennapok növényei a múltból. Történetek fogyasztásra alkalmas növényekrôl

Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító): 502[37] E 33

Eichelter-Sennhauser, Ida: Alltags-Pflanzen von gestern. Geschichten über Gebrauchs- und Brauchtumspflanzen
Mindennapok növényei a múltból. Történetek fogyasztásra alkalmas növényekrôl Wien : ARGE Umwelterziehung in der ÖGNU, 1991. - 79 p. ISBN 3-900-717-16-8

KIKNEK SZÓL
Kézikönyv tanároknak órai vagy szakköri tevékenységhez.

TARTALOM
Mindennapi használatból csak igen kevés növényfélét ismerünk, noha csak Ausztria területén több, mint 2500 féle növényfajta található, melyek közül 1000(!) a Vörös Könyvben is fellelhetô. Ez nemcsak az ökoszisztéma instabilitásának mutatója, hanem arra is figyelmeztet, hogy a gyógynövények és az egészséges életmódhoz szükséges növények száma is egyre csökken. A leírásokból megtudjuk, hogyan használhatók fel az egyes növényfajták ma, illetve hogy hogyan használták fel ôket régen, amikor még a fogkrém megléte sem volt egyértelmū. A könyv leírása után megkísérelhetünk magunk seprūt készíteni, vagy ma már kevéssé ismert zöldségeket kóstolhatunk meg.

IDÔ- ÉS ESZKÖZIGÉNY
A felhasználástól függ; az anyagigény az adott növény leírásánál szerepel..

FEJEZETEK
Elôszó; Mit értünk népi botanika alatt?; Mosás - magozás - tisztítás; Növényi gyógyszerek; Mindennapi használati tárgyak; Gyógynövények; Brauchtum; Dohánynövények; Zöldségnövények; Magvak; Olajnövények; Textilnövények; Festéknövények; Bor - gyümölcsbor - ecet; Kávé és tea; Dohány; Idôjárás; Fa; Kifôzde; Szurok...; Afrodité...

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs

Förster Anita ismertetése
(A Soros Alapítvány támogatásával)


Hírek

Magyar Kereszteny Internet Konferencia

1998. szeptember 26-an (szombaton) 10-18 oraig az Evangelikus Hittudomanyi Egyetemen (Budapest XIV., Rozsavolgyi koz 3.)

Varjuk mindazokat, akik a magyar nyelvu tortenelmi egyhazakban Internetes munkat vegeznek, illetve ilyesmit terveznek, vagy a tema irant erdeklodnek. Szeretnenk mind hazankbol, mind a kornyezo orszagokbol osszegyujteni az aktivistakat. Tudomasunk szerint ez lesz az elso szeles koru talalkozo ebben a temaban, ezert a fo hangsulyt az ismerkedesre szeretnenk helyezni, a helyzet felmeresere es a jovobeni kozos munkank tervezesere. Az alabbiakban kozolt fobb programpontokon tul szivesen latunk mindenfele folvetest, otletet, kivansagot a talalkozoval kapcsolatban.

Izelito a tervezett programbol:

- Bemutatkozas es helyzetkep: egyhazi Internet-alkalmazasok magyar nyelven. Rovid beszamolok sorozata.
- Mi minden tortenik kulfoldon? Osszefoglalo az Europai Kereszteny Internet Konferenciarol
- Terveink: egyuttmukodes a jovoben
- Kotetlen eszmecsere a szunetekben

A reszveteli szandekot kerjuk, hogy feltetlenul jelezzek e-mailben.

A hatarainkon tulrol erkezo reszvevokre tekintettel kerjuk, jelezze, ha 1-2 embert el tudna szallasolni a konferencia elotti, utani ejszakan.

A talalkozorol folyamatosan bovulo informaciokat talal a konferencia honlapjan: http://lutheran.alarmix.net/konf.htm


Forrás: Gabor Bogdanyi
Dátum: 1998. augusztus 2. 16:10