GYERTYALÁNG

Rég foglalkoztat egy gondolat. Megpróbálom megfogalmazni:
     Csodálatos élni az evangéliumot, szeretetből jót tenni testvéreinknek. Jó, megéri önzetlenül építeni Isten országát. Jézus Krisztus örökérvényű felszólításai az irgalmas szeretetre mindanyunknak szól.
Egyházunkban, népünkben a missziós, karitatív tevékenység nagyon mélyponton van. Egy- egy árvíz után megmozdulnak az emberek, de tudatosan, önkéntesen nagyon keveset adunk magunkból, időnkből, anyagi javainkból. Jézus Krisztus mindenkit felszólított, hogy: gyűjtsetek kincseket a mennyben, olyanokat, melyeket a moly nem rág szét…. Nagyon mélyponton van az irgalmas szeretet, holott most óriási szükség volna az összefogásra, és talán a politikai légkör is lehetővé tenné, hogy az elesett testvéreinknek a hona alá nyúljunk, és felemeljük őket. A kedvezmény törvény adta lehetőségeket kellene kibontakoztatni.
 
A nyugati országokban nagyon sok fiatal megszakítja a tanulmányait egy -egy évre, hogy elmenjen a harmadik világba segíteni, önkéntesnek. Milyen lenne, ha magyar egyetemisták között is elindítanánk egy ilyen mozgalmat? Ajándékozz egy évet az Életnek, a határon túl élő testvéreidnek!!!
 
Én megismerkedtem egy francia lelkiséggel, mely közel negyven "szívpontot" tart fent a világ különféle sarkaiban lévő nyomornegyedekben. Déván is nyolc éve működnek. Itt általában 4-5 fiatal van (vagy fiuk, vagy lányok külön, nálunk csak lányok voltak). Általában egy-két évre vállalkoznak a fiatalok arra, hogy az adott vidék szegényeinek az életét élve, jelen legyenek különös képen a gyermekek számára.
Napi rendjük van, melyben a szentmise, közös imádság fontos helyet foglal el. 
·    Közülük egy minden nap remete napot tart, otthon marad. Imádkozik, olvas, elmélkedik. Van a kis házaikban kápolna, oltáriszentséggel. Kis lelkiségi könyvtárral felszerelve. A házaikat a szegénynegyedekben vásárolnak, és nagyon egyszerűen fel is szerelnek.
·    Egy másik fiatal ugyanaznap, az édesanya szerepét tölti be. Vásárol, takarít, főz, rendet teremt a ház körül. Ő aznap csak a társaira, a közös otthonra figyel.
·    A többiek kimennek a városba, meglátogatják az utca gyerekeket, a barátaikat, elmennek a korházakba, gyerekotthonba, az állomásokba. Nem tartanak kifejezetten hittan órát, se más szervezett programokat. Egyszerűen jelen vannak a legkisebbek számára. Nem osztanak segélyeket. Esetleg ha úgy gondolják szolnak nekem és én meglátogatom az általuk felfedezett szegényeket, viszek adományt, sőt ha szükséges a gyereket befogadom az intézetünkbe.
A szerepek naponta cserélődnek, így mindenkinek van alkalma a saját lelkével, hivatásával is foglalkozni, de alkalma van megtanulni önállóan egy háztartást vezetni, emberekkel kapcsolatot teremteni, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásába is bele tanul.
Az állandó jelenlét által saját értékeiket folyamatosan felkínálhatják a legkisebbeknek, s így megszentelik a felnövekvő nemzedéket. Teljesen önállóan működnek, évente két alkalommal szokták őket Franciaországból meglátogatni egy pár napra. Úgy láttam, hogy  munkájukon áldás van. 
Jó látni, hogy egy év alatt lelkiekben milyen sokat fejlődnek, alakulnak ezek a fiatalok. De a város nyomornegyedeiben is mindenki ismeri őket, hiszem, hogy jelenlétük nagyon áldásos, eredményes.
A beindítás után, a fen tartási költségek nem jelentősek. Munkájukat önkéntesen ingyen végzik. A költségeket a mozgalom franciaországi központja vállalta. Ők a meghirdetésben azt is elmondják, hogy aki nem tud személyesen menni a harmadik világba, az anyagilag is segíthet. Így elégséges anyagi összegyűl egy-egy központ beindításához, fen tartásához.
 
Erdélyben szinte minden városban lehetne egy -egy ilyen (nevezzük ideiglenesen) "gyertyalángot" gyújtani. De eltudom képzelni, hogy a többi utód álamban is szükség lenne egy- egy ilyen imádkozó, szerető jelenlétre, sőt még Magyarország nagyvárosaiban is. Ezek a fiatalok kapcsolatot tartanának a helybeli magyar egyházi, világi vezetőkkel, de magukban, önállóan élnék az életüket, és leginkább a magukra maradt magyar fiatalokra figyelnének. Az eldugott közösségek általuk is bekapcsolódhatnának a magyarság vérkeringésébe. Ezek az önkéntes fiatalok, magyarországiak és az utód államok fiataljai vegyesen élnének együtt, így lehetőségük lenne egymást is jobban megismerni, meg a nyelvi nehézségek is áthidalhatóbbak lennének (a szórványokban, gyújtott lángok, a többségi nemzet  gyermekei felé is, nyitottak kellene legyenek).
 
Mit javaslok?
Amennyiben jónak látjátok ezt a kezdeményezést, jelezzetek vissza. A visszajelzések alapján, mindazok akik fantáziát látnak egy ilyen mozgalom beindításában, leülnénk és megbeszélnénk a részleteket. Pl. ideiglenes szabályzat, felelőségek leosztása, anyagi vetületek kialakításának módozatai stb.
 Meg vagyok győződve, hogy népünkben van annyi erkölcsi lelki, gazdasági erő, hogy közösségeinknek a történelem által szétoldódott kévéiből a kalászokat, a gyermekeket össze tudjuk szedni. 
 
Szeretettel kérlek, hogy segíts a töprengésben, segíts, hogy megtudjunk szervezni egy olyan önkéntesekből álló mozgalmat, melynek tagjai megkeresik, megtalálják, és talpra állítják az utcán, az állomásokban, a nyomornegyedekben, a menhelyeken szétszórtan talán már nemzeti-vallási identitásukról is megfeledkezett gyermekeinket, fiataljainkat.